Gyakran ismételt kérdések

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK

Gyik-1. A sznúkerjáték keletkezése és a „snooker” elnevezés eredete

Teljesen egyértelműen nem tisztázottak a játék keletkezésének körülményei. Általánosan elfogadott azonban az a nézet, hogy Sir Neville Chamberlain ezredes találta ki a sznúkert Indiában 1875-ben, a brit hadsereg egyik tiszti kaszinójában. India 1857 és 1947 között a Brit Birodalom része volt, s az ott állomásozó brit katonák – többek között – különféle biliárdjátékokkal múlatták az időt, főképp a monszuneső hónapjaiban. Chamberlain úr fejéből pattant ki az ötlet, hogy a „black pool” nevű játékot további színes golyók hozzáadásával érdekesebbé, jobbá tegye.

Az új játék neve eleinte „new pool” (új pool) volt. A brit Királyi Katonai Akadámián az első éves katonatiszti iskolások (kadétok) tréfás gúnyneve volt a „snooker”. Magyar megfelelője talán a selmecbányai diákhagyományokból eredő „balek” lehetne. Egyszer egy játékos ügyetlenül mellélökte a golyót, s Chamberlain megjegyezte: „a real snooker” (vagyis: egy igazi balek!) – s már rajta is ragadt a játékon ez az elnevezés.

A sznúker csak lassan, évtizedek alatt került át Angliába, de sokáig még az angol biliárd volt a népszerűbb. Az első sznúkervilágbajnokságot 1927-ben rendezték meg.

Hogyan kell helyesen írni: snooker vagy sznúker? A magyar helyesírás legfrissebb, 2015-ös szabályai szerint mind a kettő egyformán jó. Én azért választottam a magyaros változatot (a brék és a frém szavaknál is), mert az idegenből átvett szavakat előbb-utóbb átírjuk a magyar kiejtés szerint (zserbó, menedzser, lézer, kóla, futball stb.)

Gyik-2. Mekkora egy sznúkerasztal? Milyen súlyú? Mennyibe kerül egy sznúkerasztal?
Angolszász mértékegységben megadva 6 láb x 12 láb. (Kb. 1,85 m x 3,7 m)
A belső játéktér 11 láb 8 és fél hüvelyk x 5 láb 10 hüvelyk, mindkét irányban ± fél hüvelyk megengedett eltéréssel. (3569 mm x 1778 mm ± 13 mm)
A fenti méretű versenyasztal elhelyezéséhez legkevesebb 35 m2-es helyiségre van szükség. Hobbicélra kisebb asztalokat is gyártanak.
A versenyméretű asztal súlya kb. 1000 - 1150 kg közötti a kiviteltől, modelltől és építési módjától függően.
Az asztal árát jelentősen befolyásolja, hogy új vagy használt, a márkája, a nagysága, az összeszerelés helye. Azt szokták monadni, hogy egy autó árába kerül. Használthoz  1 millió Ft-tól lehet hozzájutni, aztán a csillagos ég a határ. A sznúkerasztalok császárának számító Riley Aristocrat új versenyasztalra 10 699 angol fontos árat találtam (2017).

Gyik-3. Mekkora egy golyó, miből készülnek a golyók?
A golyó átmérője 52,5 mm +/- 0,05 mm. Régen elefántcsontból, fából, rézből készült, ma már általában műanyagból, fenolgyantából.

Gyik-4. Pontosan mi is az a sznúker?
Olyan golyóállás, amikor a fehér golyó és az eltalálandó golyó között egy vagy több golyó helyezkedik el, ezért a játékos egyszerű, egyenes vonalú lökéssel nem tudja eltalálni azt, amit el kellene találnia. Ilyenkor egy vagy több falról próbálkozik, esetleg egy ívpályán futó lökéssel („masszéval”). Ha nem talál, büntetőpontokat kap, amelyeket az ellenfele pontjaihoz adnak hozzá. Ha talál, akkor is sokszor induló állást hagy az ellenfélnek. Ritka kivétel, ha sznúkerből menekülve valaki be tudja lökni a célgolyót vagy biztonságos helyre tudja menekíteni a fehéret.

Ritkán előforduló, speciális eset az ívsznúker. Ilyenkor a fehér golyó mélyen bent a lyuk szájában áll meg, s a lyuk széle (íve) miatt van takarásban az eltalálandó golyó.
Egy példa az ívsznúkerre:
A videón 3 perc 28 másodpercnél Alex Higgins tudatosan úgy lökte meg a rózsaszínű golyót, hogy a fehér bebújt a középső lyuk ívének takarásába, Steve Davis csak több fal érintésével próbálkozhatott a rózsaszínű eltalálásával., nem is sikerült neki. (1987-es UK-bajnokság)

Gyik-5. Mi a kínai sznúker és miért „kínai” a neve?
A kínai sznúker „pont az ellenkezője” a normál sznúkernek. Itt nincs takarásban a célgolyó, a fehér tisztán rálát, csak a fehér mögött áll egy vagy több másik golyó, amelyek megnehezítik vagy lehetetlenné teszik a lökést, az könnyen elhibázható. – A kínaiak „pont ellenkezőleg” írnak és olvasnak, mint mi Európában, fölülről lefelé futó sorokban és jobbról balra. Innen ered ennek a golyóállásnak a ragadványneve Kurucz László tévékommentátor magyarázata szerint.

Gyik-6.  Mi a frém (frame) és mi a brék (break)? Mi a különbség a kettő között?
A frém egy játék neve a kezdő lökéstől a frém végéig. A frémet az a játékos nyeri, akinek a frém végén több pontja van. A frémben elért pontokat folyamatosan számolják, függetlenül attól, hogy hány asztalhoz állásból (angolul: „visit”-ből) szerzi azokat a játékos, hozzáadják az ellenfél hibái miatt kapott pontokat is. (A hibapontokat ugyanis mindig a vétlen játékos pontjaihoz adják hozzá, nem a hibázó pontjaiból vonják le.) Ha pontegyenlőség alakul ki, akkor visszateszik a fekete golyót a helyére, s az a játékos nyer, aki előbb szerez pontot a fekete lelökésével vagy az ellenfél hibájából.

A brék az egy asztalhoz állás alkalmával, egyvégtében lelökött golyók pontértékének összessége. A hibapontok nem számítanak bele. A maximálisan elérhető pontszám 147: 15 piros x 1 pont = 15 pont, mindegyik piros után fekete = 15 x 7 = 105 pont, a végén pedig a hat színes 2 + 3 + 4 + 5 + 6 + 7 pontért, összesen 27 pontért. A maximális brék elég ritka, hiszen nem csak 36 golyót kell hibátlanul lelökni egymás után, hanem mindegyik piros után fekete golyót. Régebben, amikor még jóval kevesebb verseny volt egy szezonban, mint most, professzionális versenyeken évente átlagosan két-három maximum született. 2010-től megszaporodtak a maximumok, 8-10-t is löknek a profik egy-egy szezonban.
A profi sznúkerszövetség által hivatalosnak elismert 147-ek listája itt tekinthető meg:  www.worldsnooker.com/wpbsa/official-147s/


Gyik-7.  Hogyan lehetséges 147-nél nagyobb bréket lökni?
Egyetlen módon, ha „A” játékos javára úgynevezett szabad golyót („free ball”-t) ítél a játékvezető „B” játékos hibája miatt akkor, amikor még mind a 15 piros fönt van az asztalon. Ilyenkor a szabad golyó 16. pirossá lép elő, vagyis a 147-nél még annyival több lehet a brék, amennyi a 16. piros + az utána következő színes pontszáma. A legeslegtöbb tehát, amennyi egy brék lehet: 155 (147 + 8), de ilyet versenyen még senki nem ért el.

147-nél magasabb brék professzionális versenyen eddig mindössze egy született: Jamie Burnett ért el 148-at 2004. október 16-án az UK-bajnokság selejtezőjének második körében. Ellenfele, Leo Fernandez hibát vétett, amikor még mind a 15 piros az asztalon volt. Burnett szabad golyót (free ballt) kapott. Belökött egy barnát, mint extra pirosat, aztán ismét a barnát, majd pedig következett a 15 piros 12 feketével, 2 rózsaszínűvel és egy kékkel, végül pedig a hat színes. Így jött ki a 148, ami egyébként nem számít maximumnak, mert nem minden piros után fekete következett.

A sznúkerhistória följegyzett még néhány – nem hivatalos – 147-nél nagyobb bréket.
1976-ban Wally West 151-et lökött a Hounslow Lucania Club versenyén 100 néző előtt. Ez a legnagyobb brék, amelyet valaha is löktek versenyen.
Gyakorló mérkőzéseken:
1988 (vagy 1992?): Steve Duggan 148
1993: Stephen Hendry 148
1995: Tony Drago 149
1997: Eddie Manning 149
2003: Jamie Cope 151 (Ekkor Jamie 17 éves volt.)
2006: Jamie Cope meglökte az abszolút maximumot, 155-öt

Gyik-8. Mikor ítél szabad golyót („free ball”-t) a játékvezető?
A szabály értelme az, hogy „A” játékos ne kerüljön hátrányos helyzetbe azért, mert „B” hibázott. Ha tehát „B” játékos hibázik (leggyakrabban: nem talál el golyót vagy rossz golyót talál el), s olyan állás marad, hogy az asztalhoz lépő „A” játékos nem tudja tisztán, egyenes vonalú lökéssel eltalálni a soron következő golyót, ráadásul annak bármelyik oldalát, akkor szabad golyót kap. Ez azt jelenti, hogy belökhet egy szabadon választott golyót a soron következő golyó pontértékéért (például ha sárga következne, akkor belökhet egy kéket 2 pontért). Ha piros következne, akkor bármelyik golyót lelökheti 1 pontért, plusz még egy színeset is belökhet a „piros” után. Így például ha „B” nem találja el (a rendszerint utolsó) pirosat, és „A” szabad golyót kap, akkor akár 12 pontot is szerezhet egyetlen hiba nyomán: 4 pontot a hibáért, 1 pontot a plusz „pirosért”, 7 pontot a „piros” után belökött feketéért.

A sznúkerállás és a szabad golyót érő állás nem mindig esik egybe, vagyis nem lehet úgy leegyszerűsíteni a dolgokat, hogy a bíró sznúkerállás esetén ítél free ballt. A legszemléletesebb példa erre, amikor az eltalálandó golyó egyik vagy mindkét oldalán szorosan áll másik golyó, s emiatt - bár a fehérrel könnyel eltalálható a célgolyó, de nem található el "bármely oldala" - a bíró szabad golyót ítél. Az ilyen golyóállás tehát nem sznúker, de szabad golyóra jogosító viszont igen.


Gyik-9. Hová teszik vissza a színes golyót, ha foglalt a helye? Mik a színes golyók visszatételének a szabályai?
1. A saját helyére.
2. Ha a saját helye foglalt, akkor egy másik színes golyó üres helyére. Ha több ilyen van, akkor annak a helyére, amelyiknek nagyobb a pontértéke. (Ha pl. a feketét kell visszatenni, de nem fér a saját helyére, a kék és a sárga helye viszont üres, akkor a kék helyére kerül.)
3. Ha a saját helye is foglalt és más színes helyére sem tehető vissza akkor:
     a saját helyéhez a lehető legközelebb,
     a fekete alatti rövid fal irányában,
     az eredeti helyét jelölő ponton áthaladó, a hosszanti fallal párhuzamos egyenesre kell tenni.

A fekete, a rózsaszínű, a kék és a barna tehát mindig az asztal hosszanti felezővonalára kerül a saját helyétől a fekete alatti fal irányába elmozdítva, de tapadás nélkül rágurítva az akadályozó golyó(k)ra, hogy „a saját helyéhez a lehető legközelebb” legyen.

Gyik-10. Hogyan számolják ki, hogy hány pont van még az asztalon?
Azt nézik meg, hogy hány piros van még az asztalon. Például ha 4 piros van még fönt, akkor az 4 x 1 pont = 4 pont, feltételezik, hogy mind a négy piros után a legnagyobb pontértékű feketét lökik be: 4 x 7 = 28, a végén pedig a hat színes 2 + 3 + 4 + 5 + 6 + 7, összesen 27 pontért. 4 + 28 + 27 = 59 pont van még az asztalon. Persze a játékosok és a kommentátorok, idővel pedig a rutinos nézők is kívülről tudják már:
6 piros = 75 pont,
5 piros = 67 pont,
4 piros = 59 pont,
3 piros = 51 pont,
2 piros = 43 pont,
1 piros = 35 pont.

Gyik-11. Miért folytatja a lökést a játékos, ha már megnyerte a frémet? Miért áll még oda a másik játékos, ha már kevesebb pont van az asztalon, mint a hátránya? Mekkora hátrányig van még joga asztalhoz állni a vesztésre állónak?
A szabályok szerint egy frémnek akkor van vége, ha elfogynak a golyók, vagy ha a vesztő játékos elismeri a másik győzelmét, „megadja a frémet”. A vesztésre álló játékosoknak mindaddig joguk van asztalhoz állni, amíg golyó van az asztalon, s ezt több okból meg is szokták tenni:
- bíznak abban, hogy hibára tudják kényszeríteni a másikat, s a hibapontokból eredően növelni tudják a pontszámukat, s még akár meg is nyerhetik a frémet;
- már tulajdonképpen belátták, hogy az adott frém elúszott, de a következő frémre gondolva szeretnének lökni néhányat, mert már hosszú ideje csak a székben üldögéltek,
- lelki hadviselés is folyik az asztal mellett, s jó kis bosszantása az ellenfélnek, ha valaki nem adja meg könnyen a frémet, hanem még húzza az időt, fogyasztja az ellenfél idegi energiáit.

A vezetésben lévő játékos természetesen el akarja elkerülni az ilyen utójátékokat, s igyekszik végiglökni az asztalt, hogy lezárja a frémet. Nem utolsósorban a közönségnek is be lehet mutatni ilyenkor néhány látványos lökést minden tét nélkül.

Gyik-12. Mit jelent az, hogy egy játékosnak „már sznúkerre van szüksége”, „egy (két, három) sznúkerre van szüksége”?
Azt jelenti, hogy már kevesebb pont van az asztalon, mint amennyivel – ha asztalhoz kerülne – megnyerhetné a frémet. De még nem veszítette el automatikusan az adott frémet, van még reménye. Ez a remény pedig az, hogy ha az ellenfele hibázik (leggyakrabban: nem találja el az eltalálandó golyót, rossz golyót talál el, leesik a fehér golyó), akkor a hibapontokat az ő javára írják jóvá, s így még szerezhet pontokat, akár meg is nyerheti a frémet. A hibára kényszerítés eszköze a sznúkeradás. Ha a frémben vezető játékos nem tud eredményesen kimenekülni a sznúkerállásból, akkor máris újabb pontokhoz jut a vesztésre álló. A hiba büntetése legkevesebb 4 pont. Ha tehát 3 pont hátrányban van valaki, akkor „egy, a szemszögéből nézve sikeresen, 4 hibapont elnyerésével záruló hibára kényszerítésre” van szüksége a nyeréshez, ezt mondják úgy röviden, hogy „egy sznúkerre van szüksége”.

Gyik-13. Mit jelent az eredményjelzőn a zárójelben lévő szám?
A maximálisan lejátszható frémek számát. Ha ez a szám pl. 9, akkor legfeljebb 9 frémet játszanak és 5-4-re nyer az egyik. Vagyis azt lehet megtudni, hogy hány nyert frémre van kiírva a mérkőzés. A dolog logikája az, hogy az angol nem azt mondja: „öt nyert frémre játszanak”, hanem azt: „9-ből a jobb” (best of 9).

Gyik-14. Mit jelent egyes játékosok neve mellett az OBE, illetve MBE?
A brit uralkodótól kapott kitüntetések rövidítései.
OBE (ez a magasabb fokozat): Officer of the Order of the British Empire
MBE: Member of the Order of the British Empire
Aki egy ilyen kitüntetést megkap, annak a neve mellé attól fogva odaírják (odaírhatják) a rövidítést, mint nálunk azt, hogy „dr.”.
Az OBE és MBE magyar megfelelői kb. ezek:
- a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozat)
- a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat)
A sznúkerjátékosok közül:
OBE: Joe Davis (1963), Fred Davis (1977), Steve Davis (2001), Terry Griffiths (2007), Ronnie O'Sullivan (2016)
MBE: Ray Reardon (1985), Stephen Hendry (1994), John Parrott (1996), Steve Davis (1998), Jimmy White (1999), Mark J. Williams (2004), John Higgins (2008), Vera Selby (2015)
A játékosokon kívül MBE még: Len Ganley sznúkerbíró és Ted Lowe sznúker-tévékommentátor.

Gyik-24. Miért nincsenek lányok a sznúkeresek között? Nem játszhatnak a fiúkkal együtt vagy mert nem játszanak olyan jól, hogy ide kerüljenek?

Vannak női játékosok és vannak nők számára rendezett versenyek. Elvben az sincs kizárva, hogy női játékos a férfiak között induljon, erre is volt már példa.

A női sznúker minden tekintetben 40-50 évvel el van maradva a férfiak körülményeitől. Kevesebb a verseny, kevesebb a versenyző, lényegesen kisebbek a pénzdíjak, alacsonyabb a színvonal, nincs tévéközvetítés, nehéz szponzorokat találni. 2016-ban találkoztam először női világranglistával. A felzárkóztatás elkezdődött, de még hosszú út áll a hölgyek előtt.

Napjaink két legeredményesebb női játékosa az angol Reanne Evans és a hongkongi Ng On Yee.

Sajnos nem fér bele az időmbe, hogy a női sznúkeréletet is figyelemmel kísérjem. Akit érdekel, az az alábbi linkeken tájékozódhat:

World Ladies Billiards and Snooker Association    www.wlbsl.com/  
International Billiards and Snooker Federation     ibsf.info/

  
Gyik-25. Milyen "távirányitó" van a játékvezető kezében?
A helyszíni eredményjelző táblát kezeli vele.

Gyik-26. Miért dobol szinte minden játékos lökéskor a középső ujjával az asztalon?
Nem szándékosan csinálják, nincs semmilyen célja. Ez egy önkéntelen, akaratlan mozgás, aminek a kiváltó okát nem ismerjük pontosan.

Gyik-27. Miért öltöznek így ki a játékosok? Kötelező a csokornyakkendő? Ha kötelező, Stephen Maguire miért nem visel?
A hivatalos versenyszabályzat nem tartalmaz öltözködési előírásokat, de minden versenykiírásban (a kis, korosztályos versenyektől a világbajnokságig) szerepel a kötelező viselet leírása. Amelyik játékos nem „dress standard” szerinti öltözetben jelenik meg, azt kizárhatják a versenyből. A profi sznúkerszövetség (World Professional Billiards and Snooker Association) által rendezett versenyeken kötelező a hosszú ujjú ing mellénnyel és csokornyakkendővel, vasalt élű pantalló és bőr- vagy lakkcipő. Ezzel az öltözettel egyrészt a hagyományokat ápolják (a sznúkert száz éve az előkelő angol klubokban játszották, ahol az urak éppen csak levették a zsakettjüket a játékhoz), másrészt szeretnék megőrizni az „úriemberek sportja” imázst. A csokornyakkendő tehát kötelező, Maguire egyedileg kapott felmentést a viselése alól, mert egészségi problémákat okoz nála a nyakkendő miatt szorosra gombolt inggallér.

Más versenyeken lehet ettől eltérő az öltözet, például a premier ligában csak pantallót és hosszú ujjú inget viselnek a játékosok, a PTC-versenyeken is elmaradt már a csokornyakkendő. Várható, hogy a mellény és a csokornyakkendő előbb-utóbb el fog tűnni a sznúkerjátékosokról, mert nem szeretik, s a közönség soraiból is lassan kihal az a korosztály, amelynek ez kifejezetten tetszett.

Gyik-28. Van-e a sznúkerben doppingvizsgálat? Vannak-e tiltott szerek?
Van, vannak.
Petronius így írt erről a fórumban: „Például a drogok, a béta-blokkolók tiltva vannak. Találtam is rövid leírást az utóbbiakról: A béta-blokkolók, amelyek eredetileg a károsodott szív- és érrendszer állapotaiban a szívműködés javítására kifejlesztett hatóanyagok, neurológiai nyugtató hatásokkal is rendelkeznek, csökkentik a szorongást és idegességet, valamint stabilizálják a motorikus teljesítményt. A jobb pszichomotoros teljesítmény hasznos lehet olyan sportoknál, ahol precízióra és pontosságra van szükség, például a céllövészetben és az íjászatban.”

A leghíresebb eset: 1998 márciusában Ronnie O’Sullivan 9-3-ra verte Ken Dohertyt az Irish Masters elnevezésű meghívásos verseny döntőjében, mégis megfosztották a címtől és a pénzdíjtól drogteszt megtagadása miatt.

Gyik-29. Mit jelent az, hogy ’kickes’ a lökés?
(Köszönet Twinnek a szócikkért!)
A 'kick' szó egyike azon kifejezéseknek a szakzsargonban, amelyeknek nincs magyar megfelelője. Olyan esetre használják a kommentátorok, amikor a fehér golyó és a célgolyó a lökést követően nem a kívánt módon találkoznak (érintkeznek) egymással, ezáltal a célgolyó elmozdulásának iránya és/vagy sebessége eltér attól, ahogy azt a játékos szerette volna. A kickes lökés bekövetkezhet például a fehér golyó »pattogása« miatt, de leginkább úgy, hogy a két golyó azon a ponton érintkezik egymással, ahol a fehér golyón krétamaradvány vagy egyéb szennyeződés van. Ezért is van az, hogy a játékosok a kickes lökés elkerülése érdekében - legfőképp téthelyzetekben - megtöröltetik a bíróval a fehér golyót.
(A kick németül Kicks, ebből származik a mi gikszer szavunk.)

Gyik-30. Hogyan lehet egy mérkőzés végeredménye döntetlen?
Időnként rendeznek olyan körmérkőzéses versenyt, ahol páros számú frémet játszanak egy-egy mérkőzésen. Például a premier ligában 2004-ig nyolc, majd 2010-ig hat frémet játszottak egymással a játékosok, lehetséges volt a 4-4-es, ill. 3-3-as eredmény.

Gyik-31. A professzionális versenysorozat (World Snooker Tour vagy Main Tour) története röviden
A sznúker-világbajnokságon 1930-ban 6, 1931-ben 2, 1932-ben 3, 1933-ban 5 induló volt. De még 1969-ben is csak 8-an, 1970-ben 9-en vettek részt a vb-n. Aztán lassan-lassan növekedett a mezőny: 1974: 31, 1975: 27, 1976: 27. 1977-ben, amikor először játszottak a Crucible színházban, 24-en indultak a világbajnokságon. Évtizedekig tehát nem a nagy létszám, inkább a kevés induló volt a jellemző. A profi játékosok köre eleinte meghívásos alapon állt össze, később „Pro Ticket” versenyeket rendeztek a bejutásért.

A WPBSA (World Professional Billiards and Snooker Association, röviden: World Snooker, a professzionális biliárd és sznúker világszövetsége) úgy döntött, hogy az 1991-92-es szezon kezdetétől szélesre tárja a profi versenysorozat kapuját, s bárki indulhat, aki az egyszeri regisztrációs díjat, illetve a versenyenkénti nevezési díjat befizeti. Nagyon sok mai versenyző került úgy a profik táborába, hogy 1991-től kezdődően ez csak elhatározás és pénz kérdése volt. Például Mike Dunn 1991-től így lett profi. Ronnie O’Sullivan 16 éves volt, amikor megkérdezte az édesapja: nem akarsz iskolába járni? Inkább lennél profi játékos? Rendben! – csak egy kis pénz kellett, s máris profi lett Ronnie 1992-ben. Persze így több százra duzzadt a mezőny, nagyon sok selejtező fordulót kellett tartani egy-egy verseny alkalmával. Máig legendás például az a tíz mérkőzés, amelyet a 16 és fél éves Ronnie O'Sullivan nyert meg az 1993-as világbajnokság 32-es táblájára kerülésért:

351→320 nem kellett játszania
320→288 5-0 Matthew Spade ellen
288→256 5-1 Robert Thallon ellen
256→224 5-0 Pat Mahon ellen
224→192 5-1 Robert Tavagna ellen
192→160 5-0 Guy Dennis ellen
160→128 5-1 Chris Small ellen
128→96 10-4 Robby Földvári ellen
96→64 10-5 Paul Davies ellen
64→48 10-5 Dominic Dale ellen
48→32 10-4 Mark Johnston-Allen ellen

Évekig birkóztak a rendezők ezzel a hatalmas létszámmal (ami azonban jó kis bevételt hozott), de belátták, hogy ez így mégsem a legjobb. Az 1996-97-es szezon végén döntöttek úgy, hogy a main tour létszámát redukálják (128 főre, 2004-től 96 főre), ellenben a többi játékosnak létrehoznak egy másodosztályú professzionális ligát, amelyből az élen végzők a következő szezonban a main touron indulhatnak. Néhány átmeneti évig kombinálták a két versenysorozatot úgy, hogy a második versenyzőinek is pontszerző verseny volt a világbajnokság, így azokon ők is indultak. Az első liga gyengébb játékosai viszont játszhattak a másodosztályú liga versenyein. Ez a kölcsönös vendégeskedés az 1999-2000-es szezonban szűnt meg.

Ezt a bizonyos „másodosztályú ligát” 1997-98-tól 1999-2000-ig UK Tournak, 2000-01-től 2004-05-ig Challenge Tournak, 2005-06-tól 2009-10-ig pedig Pontin’s International Open Series-nek (PIOS-nak ) nevezték. Az első kettő játékosai profinak minősültek, a PIOS-sorozaton indulók már amatőrnek.

A 2009-10-es PIOS volt az utolsó, mert a szövetség új vezetője, Barry Hearn megszüntette a main tourra jutásnak ezt a módját, 2011 nyarától a Q School kvalifikációs tornáról és a PTC-versenyek ranglistájáról lehetett maintour-kártyához jutni.

A profi versenysorozat létszámát a 2013-14-es szezon kezdetétől emelték ismét fel »minimum 128« főre.

A PROFI JÁTÉKOSOK BEMUTATÁSA

Mark ALLEN

Északír játékos, 1986. febr. 22-én született (37 éves). 2005-től játszik a main touron. Antrimban él.
3.a világranglistán a 2022-2023-as szezon végén., ez a legjobb helyezése. Kilenc pontszerző versenyt*, egy Masterst (2018) és egy Bajnokok bajnokát (2020) nyert. Eddig 17-szer játszott a Crucible színházban, világbajnokság 32-es főtábláján (2007–2023), kétszer 3-4. háromszor 5-8., hétszer 9-16. és ötször 17-32. helyen végzett. Két 147-et lökött (2016, 2021). A 2023-24-es a 19. profi szezonja.

Mark Allent a tehetsége, agresszív támadó játéka és jó versenyzői adottságai miatt a jövő egyik nagy ígéretének tartották mindig, s e várakozásokat többnyire igazolta is. Az amatőrök között 2004-ben Európa-bajnokságot és világbajnokságot nyert, 2005 tavaszán pedig a 19 éven aluliak Európa-bajnokságán győzött. Első profi szezonja végén 61., a második végén 29., a harmadik végén pedig, 2008 nyarán, már 16. volt a világranglistán.

A 2011-12-es szezon elején a Mark Allen–Gerard Greene páros Észak-Írország színeiben értékes 2. helyet ért el a World Cup csapatversenyben, majd megszületett Allen első pontszerző-győzelme. A 2012-es Haikou World Open nyolcaddöntőjében Judd Trumpot győzte le 5-4-re 0-3-ról, az elődöntőben pedig Mark Selbyt 6-5-re 2-5-ről. A döntő – 10-1 Lee ellen – már csak jutalomjáték volt a 26 éves fiatalember számára. A 2012-es világbajnokság azonban nem sikerült: az első fordulóban kikapott a debütáló kínai Cao Yupengtől.

A 2012-13-as szezonban megszületett Allen első kispontszerző-győzelme is Antwerpenben, az European Tour 3 versenyen, majd pedig a második »nagy«: 2013-ban megvédte a címét a Haikou World Openen. Ekkor úgy tűnt, hogy Mark Allen tudja a legeredményesebben kihasználni azt a top-8-on támadt rést, ami Hendry visszavonulása, O'Sullivan sorozatos távolmaradásai, Lee felfüggesztése, Dott és Carter hullámzó teljesítménye, Higgins és Williams halványodása következtében keletkezett. De a világbajnoki szereplés 2013-ban sem lett fényes, mert ezúttal Mark Kingtől kapott ki az első fordulóban.

A 2013-14-es szezonban eleinte szinte eltűnt Allen, az első kilenc verseny közül ötön nem indult, a maradék négyből kétszer elveszítette a legelső mérkőzését. Később két PTC megnyerésével jelezte, itt van azért, majd 2014 tavaszán már nagy pontszerzőkön is összejött egy elődöntő és két negyeddöntő.

A 2014-15-ös évadban is bizonyította Allen, hogy felfelé ívelő szakaszban van a pályafutása, amit sokan annak tulajdonítanak, hogy néhány éve Terry Griffiths edzővel dolgozott. Megnyerte a 2014-es Paul Hunter Classicot, két »nagy« pontszerzőn pedig a második helyen végzett. 2015 tavaszán azonban nem sikerült hasonlóan szép eredményeket elérnie, a legjobb 16-nál nem jutott tovább.

A 2015-16-os szezonban a Shanghai Mastersen elődöntős, az Int. Championshipen negyeddöntős volt, majd imponáló játékkal megnyerte a 2015 Bulgarian Open »kis« pontszerzőt. A 2015-ös Bajnokok bajnoka meghívásos verseny döntőjébe jutott, ott N. Robertsontól kapott ki. Ismét Robertson győzte le a 2016 Welsh Open elődöntőjében, pedig 2-0-ra és a következő frémben 56-0-ra vezetett Allen, de egy – szerinte téves – bírói ítélet kihozta a sodrából, s ráment a mérkőzés.

Megszületett viszont a harmadik győzelme »nagy« pontszerzőn: a 2016 Players Championship döntőjében Ricky Waldent győzte le 10-6-ra. A tekintélyes pénzdíjnak köszönhetően egyből előreugrott a ranglistán a 10. helyről a 6.-ra. A 2016-os világbajnokságnak nagy tervekkel indult neki („elérkezett az én időm”), de a második fordulóban kikapott a felfelé ívelő pályán lévő Kyren Wilsontól.

A 2016-17-ben az első három pontszerzőn nem indult, később váltogatták egymást a 16 és 32 közötti kiesések, a N. Ireland Openen elért 5-8. helye szakította csak meg a sort. Nagy esemény volt viszont Allen életében, hogy a 2016 UK-bajnokságon meglökte élete első hivatalos 147-ét.

A 2017-18-as szezon első felében háromszor jutott be a legjobb nyolc közé: a 2017 International Championshipen 2., a 2017 Yushan World Openen 3-4., a 2017 European Mastersen pedig 5-8. helyezést ért el, hatszor azonban a 64-en sem jutott túl. Ezért némileg váratlanul nyerte meg 2018-ban a Masters (Mesterek Tornája) meghívásos versenyt Brecel, O'Sullivan, Higgins és K. Wilson legyőzésével, főképp úgy, hogy a verseny elejétől kezdve hangoztatta, hogy győzni jött. Egy biztos: régen nem láttuk őt ilyen remekül, ennyi nagy bréket lökve játszani. Utána a szezon végéig megint csak átlagos eredményeket ért el, sőt – elveszítve a két évvel korábbi pontszerző-győzelméért kapott 100 000 ranglistapontot – a ranglistán is visszaesett a 9.-ről a 16. helyre. A 2018. évi világbajnokságon Highfield és Perry legyőzésével bejutott a negyeddöntőbe, de ott, akárcsak két évvel korábban, Kyren Wilsontól kikapott (6-13).

A 2018-19-es szezonban – 64, 32, 16 és 8 közötti kiesések után – egy fantasztikus néhány hónapot produkált Allen: novemberben megszületett a negyedik pontszerző-győzelme, a 2018 Daqing International Championship döntőjében N. Robertsont győzte le 10-5-re. „Mindig arra vágytam, hogy nagy versenyeket nyerjek” – nyilatkozta boldogan. Érdekesség, hogy ezen a versenyen a legjobb 64 között Liam Highfield 4-0-ra vezetett Allen ellen úgy, hogy Allen mindössze 8 pontot lökött a négy frémben. Még 5-2 is volt Highfield javára, aztán nyert a későbbi versenygyőztes négy frémet egymás után. A 2018 UK-bajnokságon második lett O'Sullivan mögött, miután a döntőig vezető úton N. Robertsont, Maguire-t és Binghamet győzte le. A 2018 Scottish Open elődöntőjében kísértetiesen hasonló mérkőzést játszott Daniel Wells ellen, mint Daqingban Highfield ellen: az ellenfele vezetett 4-0-ra, majd 5-2-re (Allen saját bevallása szerint másnapos volt az előző görbe este után), de – úgy tűnik – a szünetben sikerült orvosolnia a macskajajt és nyert 6-5-re. A döntő délutánján is a szünet segítette győzelemhez, mert Murphy 3-6-os hátrányban magára talált és kitűnő játékkal egyenlített 6-6-ra, végül azonban Allen 9-7-re megszerezte az ötödik pontszerző-győzelmét. A 2018-19-es szezon második felében két elődöntő után a világbajnokságon kellett volna feltenni a koronát erre a jól sikerült szezonra, de a 32 között kikapott a kínai Zhou Yuelongtól 10-7-re.

A 2019-20-as szezon első fele remekül sikerült Allennek. Versenyt ugyan nem nyert, de öt 3-4. helyezést ért el nagy versenyeken. A 2019 Daqing Int. Championshipen mindössze nyolc frémet veszített el az első öt mérkőzésén, pedig az ellenfelei között volt Mark Davis, Carter és Ding is. De a döntőbe jutás nem sikerült: Murphy 6-0-ra elhúzott ellene, s innen már nem sikerült visszakapaszkodnia (6-9). A 2019 Shanghai Masters meghívásos versenyen a négyközé jutásért 6-1-re lelépte a friss világbajnok Trumpot, de Murphytől ismét kikapott (3-10). A 2019 Crawley English Openen a döntő küszöbén Selbytől kapott ki 6-5-re, pedig ő vezetett 5-3-ra. A 2019-es Bajnokok bajnoka versenyen aztán sikerült alaposan visszavágnia Selbynek (6-2 a négy közé jutásért). A 2019 Northern Ireland Openen repülőrajtot (4-1, 4-0, 4-0) követően a svájci Ursenbacher győzte le a 16 között. A 2019 UK-bajnokságon küzdelmes mérkőzésekkel verekedte el magát a legjobb négyig, de ott 6-0-ra kikapott az aznap ellenállhatatlan Maguire-től. A 2019 Scottish Openen viszonylag könnyű ellenfelekkel szemben könnyedén jutott az elődöntőbe, ahol Lisowskitól kapott ki 6-5-re. 2020 elejétől azonban Allen elkezdett ijesztő, korai vereségeket szenvedni: Lu Ningtól 5-0-ra, Greene-től 5-4-re, Gilberttől 6-1-re, Liangtól 4-2-re, Dale-től 4-2-re, Luo Honghaótól 1-0-ra a Shoot Outon. Az új koronavírus-járvány miatt zártkapus 2020 Tour Championship negyeddöntőjében a hat százast lökő Murphyt győzte le (9-8), az elődöntőben Selbyt lépte le (9-2), a döntőben Maguire-től kikapott (6-10). De ez a második hely is elegendő volt ahhoz, hogy élete legjobb ranglista-helyezését érje el vele (4.). A 2020. évi világbajnokság első fordulójában az újonc Jamie Clarke-tól 10-8-ra kikapott.

A 2020-21-es évadban parádés játékkal megnyerte a 2020 Bajnokok bajnoka meghívásos versenyt. Három világbajnokot győzött le: O'Sullivant (6-3), Trumpot (6-1) és Robertsont (10-6). Most is ugyanúgy előre hangoztatta, hogy nyerni jött, mint a 2018-as Masters előtt, s akkor is nyert, most is. Ez annál is érdekesebb, mert mind a két nagy győzelme előtt volt egy-egy kétéves periódusa, amikor egy versenyt sem nyert. A pontszerző versenyeken egy 5-8. (2021 Gibraltar Open) és öt 9-16. helyezés a legjobbja ebben a szezonban. Ez utóbbiak egyike a 2021. évi világbajnokság, ahol a későbbi győztestől, Selbytől kapott ki a második fordulóban (13-7).

A következő szezon [2021-22] első versenyén (2021 Championship League) remek formában játszott, ontotta a százasokat, a döntőig vezető kilenc mérkőzése alatt mindössze négy frémet veszített el, de a döntőben Gilbert legyőzte őt. A 2021 Northern Ireland Opent sikerült megnyernie, ez volt a hatodik pontszerző-győzelme. A döntőben 6-8-ról fordított 9-8-ra Higgins ellen. Külön öröm volt Allen számára, hogy hazai közönség előtt, Észak-Írországban tudott győzni. Ezt követően azonban két pontszerző selejtezőjében is kiesett a 128 között, a 2021 UK-bajnokságon a 32 között 5-2-es vezetésről kapott ki 5-6-ra Gilberttől. A 2022 German Mastersen 3-4. helyezést ért el, Yan Bingtaótól kapott ki a döntőbe jutásért vívott mérkőzésen. E szép eredmények sorát gyenge szereplések is tarkították. A 2022. évi világbajnokságon 9-16. helyen végzett.

Allen pályafutása kissé Dingére emlékeztet engem, persze kicsiben. Kitűnő, tehetséges játékos, jó napjain könnyedén leszorít az asztalról bárkit, de aztán egyik hétről a másikra, egyik napról a másikra érthetetlen módon összezuhan, kiábrándító vereségeket szenved.

A 2022-23-as szezon minden korábbinál eredményesebb volt a játékos számára. Három újabb pontszerző-győzelmével magabiztosan vezette az egyéves ranglistát. Ősszel örömmel látták Allen rajongói, hogy a játékos leadott 30 kg-ot. Az addig pocakos, levegőt alig kapó játékos mindjárt könnyebben is játszott, bár ő maga úgy nyilatkozott, hogy elsősorban az egészsége és nem a sznúker miatt kezdett szigorú diétába. A 2022 British Openen közel állt a hetedik pontszerző-győzelméhez, mert szép skalpokat gyűjtve (Gary Wilson, Trump, Selby, Saengkham) érkezett el a döntőig, ott azonban kikapott 10-7-re az esélytelenebbnek gondolt Ryan Day-től. Nem sokat kellett azonban várnia a versenygyőzelemre, a következő versenyen (2022 Northern Ireland Open) hazai közönség előtt győzött, megvédve egy évvel korábbi címét. Imponáló a legyőzöttek névsora: Xiao, M. Williams, N. Robertson, Zhou. A következő versenyen (2022 UK-bajnokság) ismét győzni tudott, megszerezve nyolcadik pontszerző-trófeáját. Az elődöntőben csak hatalmas csatában sikerült döntőbe jutnia Lisowski ellen (6-5), a döntőben pedig 1-6-ra elhúzott ellene az a Ding, aki előző nap O'Sullivant is 6-0-ra elsöpörte. De aztán fordult a kocka: hét frémet nyert Allen egyvégtében, s 8-6-ról már nem engedte ki a kezéből a győzelmet (10-7). A szinte hihetetlen háromversenyes sorozatot (egy 2. és két 1. hely) némi visszaesés követte (Selby bölcs mondása szerint „nem lehet mindig mindent megnyerni”). A 2023 German Masters selejtezőjében az amatőr Zhao Jianbótól kapott ki 5-0-ra, a 2022 Scottish Openen pedig 32 között búcsúzott. A 2023 Players Championship első fordulójában 6-3-ra veszített O'Connorral szemben.

Mark Allennek van egy nagyobb lánya (Lauren), aki a korábbi élettársától, Reanne Evans világbajnok sznúkerjátékostól született 2006-ban. Allen 2013-ban nősült meg, felesége Kyla McGuigan, akinek viszont egy fia van korábbról, s 2017 nyarán megszületett a közös kislányuk. A házasság azonban 2020-ban felbomlott.
twitter.com/pistol147
* 2012 Haikou World Open, 2013 Haikou World Open, 2016 Players Championship, 2018 Daqing International Championship, 2018 Scottish Open, 2021 Northern Ireland Open, 2022 Northern Ireland Open, 2022 UK-bajnokság, 2023 World Grand Prix
(Utolsó frissítés: 2023. júl. 24-én)






Muhammad ASIF



Pakisztáni játékos, 1982. márc. 17-én született (41 éves).
110. A világranglistán a 2022-2023-as szezon végén. A legjobb eredménye a profik között: 33-64. háromszor., A legnagyobb hivatalos brékje 134 (2022). A 2023-24-es a második szezonja a main touron.

Asif több mint egy évtizede rendszeres résztvevője volt az amatőr világ- és Ázsia-bajnokságoknak. 2012-ben megnyerte az IBSF- (amatőr) világbajnokságot, ennek az eredményének a révén juthatott volna el a World Snooker tourra, de lemondta a részvételt.

Az első ízben megrendezett 2022 Ázsia-Óceánia Q School kvalifikációs versenyen maintour-kártyát szerzett két szezonra [2022-23 és 2023-24]. Érdekes, hogy az az Asif, aki 30 évesen lemondott a profi játékossá válás lehetőségéről, 40 évesen vállalta ugyanezt.

A 2022-23-as szezon első négy pontszerzőjén ugyan nem indult, de a további versenyeken már ott volt
www.facebook.com/MohammadAsifSnookerPlayer
(Utolsó szerkesztés: 2023. aug. 13-án)

,




John ASTLEY



Angol játékos, 1989. jan. 13-án született (33 éves), 2013 óta profi. Lakóhelye Gateshead, egy 78 ezer lakosú város Anglia északkeleti partvidékén.
A 2022. nov. 20-i világranglistán 94., a legjobb helyezése 65. (2017. nov. 18. – dec. 10.). A legjobb eredménye a profik között: 2016 Riga Masters 5-8. A legnagyobb hivatalos brékje 135 (2013, 2017, 2019). A 2022-23-as a hetedik szezonja a main touron.

John Astley 2005 óta játszott a másodosztályú PIOS-sorozaton, részt vett a 2011-es és 2012-es kvalifikácis Q Schoolokon, míg végül a 2012-13-as kis pontszerzők PTC-ranglistájáról biztosította a helyét a profi versenysorozaton [2013-14 és 2014-15].

Első profi szezonjában [2013-14] a legjobb eredményei, hogy nagy pontszerzőn háromszor 64, kis pontszerzőn kétszer 32 közé jutott. Az évad végén neki ítélte a szövetség a „Rookie of the Year” (az év újonca) címet. A 2014-15-ös szezonban két nagy pontszerzőn ismét 64 között végzett, a többi versenyen azonban elveszítette az első mérkőzését. A 2015. évi világbajnokság után kiesett a main tourról, a Q Schoolra nem nevezett, csak egy évvel később, de akkor sikerrel.

A 2016. évi Q Schoolról jutott vissza a profi versenysorozatra két szezonra [2016-17 és 2017-18]. A 2016-17-es szezon elején egy új, érettebb John Astley-vel találkozhattunk: az első pontszerzőn az 5-8., a másodikon a 9-16. helyen végzett, legyőzve többek között Perryt, J. Robertsont, Day-t és R. Williamst. A szezon folyamán még egyszer bejutott a 16 és még háromszor 32 közé. A 2016 Int. Championshipen vívott 64→32 mérkőzéséről így írt a World Snooker: „Awesome performance from John Astley, beating Mark King 6-4 with top runs of 134 and 111” (Csodálatos játék John Astley-től, aki 6-4-re legyőzte Mark Kinget 134-es és 111-es legnagyobb brékekkel). Egy másik emlékezetes produkcója az volt, amikor a 2017-es German Masters előző decemberben lejátszott selejtezőjében 0-4-ről verte meg Kyren Wilsont 5-4-re. A szép eredmények között egyelőre sok volt a korai kiesés.

A 2017-18-as szezon a main touron maradásért folytatott küzdelemmel telt John Astley számára. Egyszer sikerült 16, kétszer pedig 32 között végeznie, de ez kevésnek bizonyult. A 2018. évi világbajnokság után csak 66. lett a ranglistán és kiesett másodszor is. A 2017-18-as év egyéves ranglistája alapján azonban újabb két szezonra [2018-19 és 2019-20] maintour-kártyát kapott, igaz, a 0-ról indulva kell gyűjtögetnie a ranglistapontokat.

2018-19 nem volt túl sikeres Astley-nek. Mindössze egyszer jutott be a legjobb 32 közé. A 2019. évi világbajnokság selejtezőjében azonban két értékes győzelmet aratott: a nagy jövő előtt álló kínai Yuan Sijunt 10-8-ra, Michael White-ot 10-6-ra verte. A 32 közé jutásért Cartertől kapott ki 10-4-re.

A 2019-20-as szezonban mindössze háromszor jutott túl egy fordulón. Nagy meglepetésre az egyik első körös győzelme az volt, amikor a 2019 Scottish Openen 4-0-ra legyőzte Hawkinst. A szezon végén harmadszor is kiesett a main tourról, és csak a 2022. évi Q Schoolról sikerült visszajutnia [2022-23 és 2023-24].

A 2022-23-ban eddig egy 17-32. helyezés a legjobbja (2022 Northern Ireland Open), amit Wu Yize és Woollaston legyőzésével ért el.
(Utolsó frissítés: 2022. nov. 26-án)




BAI Langning          白朗宁



Kínai játékos, 2002. ápr. 17-én született (20 éves). 2019-től profi.
A 2022. nov. 20-i világranglistán 122-130. A legjobb eredménye a profik között: 33-48. (2021. évi vb). A legnagyobb hivatalos százasa: 136 (2021). A 2022-23-as a harmadik szezonja a main touron.

A kínai szövetség nagy reményeket fűzött Bai Langninghez, mert a 2018-19-es szezonban a Kínában rendezett mind a négy pontszerző versenyen elindította őt szabadkártyásként. A fiú a kínai szövetség China Tour elnevezésű versenysorozatáról kvalifikálta magát a main tourra két szezonra [2019-20 és 2020-21].

Első mérkőzésgyőzelmét Jimmy White ellen aratta a 2019 Crawley English Openen, a következő fordulóban csak 4-3-ra kapott ki Kyren Wilsontól. A 2019 Yushan World Openen honfitársát, Yan Bingtaót alaposan megszorongatta (4-5). A 2020 German Masters selejtezőjében James Cahillt győzte le. A 2020. évi világbajnokságon nem indult a koronavírus-járvány miatt.

A 2020-21-es szezon folyamán is Kínában tartózkodott. A main tour egyetlen versenyén indult, a 2021. évi világbajnokságon, ott azonban Taylor, McManus és Woollaston legyőzésével bejutott a legjobb 48 közé, ahol Gouldtól kapott ki. Kiesett a main tourról, a 2021. évi Q Schoolról nem jutott vissza, csak egy évvel később, a 2022. éviről [2022-23 és 2023-24].

A 2022-23-as szezonban még nem nyert mérkőzést.

Angliai tartózkodása idején a darlingtoni Q House sznúkerakadémia kötelékében készül a versenyekre Mike Dunn vezetőedző irányításával.
(Utolsó frissítés: 2022. nov. 20-án)

Stuart BINGHAM

Angol játékos, 1976. máj. 21-én született (47 éves). 1995 óta profi. Az Essex megyei Basildonban él.
A 2022-2023-as szezon végén 25. a világranglistán., a legjobb helyezése 2. (2015. máj. 4. – 2017. márc. 12.). A 2015. évi világbajnok, ezzel együtt hat pontszerző versenyt* és egy Masterst (2020) nyert. 17-szer játszott a Crucible színházban, a világbajnokság 32-es főtábláján (2000, 2002, 2008, 2009, 2011–2023), egyszer 1., egyszer 3-4., kétszer 5-8., hétszer 9-16., hatszor a 17-32. helyen végzett. Kilenc hivatalos 147-t lökött 1999 és 2022 között. A 2022-23-as a 27. profi szezonja volt.

Stuart Bingham 1996-ban amatőr, 2015-ben pedig profi világbajnokságot nyert. Ken Dohertyvel mindössze ketten vannak, akik megnyerték mindkét fajta világbajnokságot. A profik között 2000-ben produkált először emlékezeteset: a 2000. évi vébén a 32 között kiverte a címvédő, hétszeres világbajnok Stephen Hendryt, miközben még csak 97. volt a világranglistán. Ezt követően csak nagyon lassan, fokozatosan haladt előre a ranglétrán, sem kiugró sikerei, sem nagy visszaesései nem voltak. 2005-ben és 2006-ban megnyerte a Masters kvalifikációs versenyét.

A 2011. évi világbajnokságon McManus és Ebdon legyőzésével eljutott a legjobb 16-ig. Itt Ding Junhuival találkozott. A 13 nyert frémig tartó mérkőzésen vezetett ellene 3-0-ra, 6-3-ra, 10-7-re, 12-9-re (!), de az utolsó négy frémet Ding nyerte (12-13). (Ekkor mondta rá Mark Allen, hogy balfék lúzer, más fordításban beszari. Ha tudta volna Allen, hogy Bingham előbb lesz világbajnok, mint ő...!) Ez a győzelem hiányzott a világranglistán a legjobb 16 közé jutáshoz, de így még a 2011-12-es szezont is úgy kezdte Stuart Bingham, hogy selejtezőt kellett játszania az első két pontszerzőn a főtáblára kerülésért. De a 2011. októberi pontvágáskor már végre bejutott a 16-os elitbe, ahol azóta is biztosan őrzi a helyét.

A 2011-es Australian Open meghozta az akkor 35 éves Bingham számára élete első pontszerző-győzelmét. A selejtezőben Holtot, majd a főtáblán sorban Dinget, Fordot, Allent és Murphyt győzte le, így jutott a döntőbe. Sokáig úgy tűnt, hogy Mark Williams biztos győzelmet arat ellene a fináléban, hiszen 4-4 után 8-5-re elhúzott. Itt azonban megakadt a »walesi golyóbelökő gépezet«, s izgalmas csatában Bingham győzött 9-8-ra. A 2011-12-es szezon további nagy pontszerzőin négyszer a 16-ig, háromszor 32-ig jutott.

A 2012-13-as szezont az egyik legjobb formában lévő játékosként kezdte Bingham. Megnyerte a Pink Ribbon pro-am versenyt és az első ázsiai PTC-t, a Wuxi Classic nagy pontszerzőn pedig második lett, meglökve élete harmadik 147-ét. A 2012 Shanghai Mastersen negyeddöntős volt, majd novemberben megnyerte a harmadik ázsiai PTC-t és a premier ligát is. A 2013-as Welsh Openen nagyon közel állt a második pontszerző-győzelméhez, de végül 9-8-ra alulmaradt a döntőben, ahová Robertson, Doherty és Ding legyőzésével jutott el. Így is csoda, amit ez a játékos produkált. Az a Bingham, aki csak 2011 őszén, 35 évesen jutott be legelőször a top-16-ba, másfél évvel később 6. volt a világranglistán!

A 2013-14-es szezon első négy hónapja átlagosan telt Bingham számára, de aztán remekelt: a 2013-as Bajnokok bajnoka meghívásos elitversenyen 2. lett csak a véghajrában szenvedve vereséget O'Sullivantől, a 2013-as UK-bajnokságon pedig a 3-4. helyen végzett, miután egy sokáig emlékezetes mérkőzésen 9-8-ra kapott ki a világelső Robertsontól.

A 2014-15-ös szezonban megszületett Bingham második és harmadik »nagy« pontszerző-győzelme. A 2014-es Shanghai Mastersen Li Hang, Dale és McManus legyőzésével jutott el a legjobb négy közé, ahol a döntőbe jutásért 2-4-ről 6-4-re nyert az esélyesebb Ding Junhui ellen. A döntőben a Selbyt verő Allennel kellett megmérkőznie, de elmaradt a nagy csata, Bingham simán győzött 10-3-ra az összezuhant Allen ellen. A 2014-es UK-bajnokságon egy 3-4. hellyel gyarapította szép eredménylistáját.

Élete nagy sznúkerét a 2015. évi világbajnokságon játszotta, amelyen meglepetésgyőzelmet aratott. A néhány nap híján 39 éves játékos a világranglista 10. helyéről várta a rajtot, majd Robbie Williams után sorra győzte le a nálánál nagyobb neveket: Dottot, O'Sullivant, Trumpot, majd a döntőben Murphyt. Precízen, gondolkodva, taktikusan játszott, kitűnő golyóbelökéssel, s ami a legfontosabb: soha nem veszítette el a fejét, ha többfrémes hátrányban volt, és soha nem könnyelműsködött, ha ő vezetett. „Sok-sok gyakorlás és önbizalom” – adta meg a siker receptjét Bingham, de ne feledkezzünk meg Stephen Feeney edzőről sem, akivel 2010 óta dolgozott együtt, s aki top-16-ost, pontszerző-győztest, majd világbajnokot faragott az addig „szakiparos” és „balfék lúzer” Binghamből. Későbbi feleségével, Michelle-lel is ugyanettől az időtől él együtt, így az én receptem inkább: kiegyensúlyozott, boldog magánélet mellett szakmailag és emberileg kitűnő edző.

A világbajnoki győzelme után megkérdezték Binghamet, hogy milyen célkitűzésekkel vág neki a következő szezonnak. Azt válaszolta, hogy egy versenyt szeretne nyerni, mert olyan erős a mezőny, hogy szezononként egy győzelem is jó eredménynek számít. Ez nem sikerült, sőt, a sanghaji elődöntőt leszámítva kifejezetten gyenge volt számára a 2015-16-os szezon. Panaszkodott is Stuart, mondván, túlságosan nyomasztja, hogy ő a világbajnok, úgy érzi, mindenki őt nézi és tőle várja a hibátlan játékot. Aztán 2016 márciusában végre újra döntőbe jutott: a World Grand Prix-n 10-9-re kapott ki Murphytől. A Crucible-átok ellen neki sem volt ellenszere: egy évvel világbajnoki győzelme után az első fordulóban kiesett a világbajnokságon.

A 2016-17-es szezonban jobban játszott Stuart. A 2016 Shanghai Mastersen a legjobb négy közé úgy érkezett el, hogy J. Jones, Gilbert és Carter ellen összesen csak három frémet veszített el. A döntőbe jutásért vívott mérkőzésen Selby ellen is vezetett 5-3-ra, de »a visszakapaszkodások királya« ezúttal is visszakapaszkodott és nyert 6-5-re. A 2016 English Openen is közel állt a döntőhöz: a későbbi győztes Liangtól kapott ki 6-5-re az elődöntőben. A 2016 China Championship meghívásos versenyen második lett Higgins mögött. A pontszerzőkön szerzett négy 3-4. helyezése után végre, majdnem két évvel az utolsó (világbajnoki) győzelme után megszületett az újabb első helyezés: a 2017 Welsh Open döntőjében 9-8-ra nyert Judd Trump ellen. Trump viszont megnyerte a 2017 Players Championshipet, s ezzel a győzelmével megelőzte Binghamet a világranglistán. A 2015. évi vébégyőzelem óta őrzött 2. hely ekkor vált 3.-ká Bingham számára, majd a 2017. évi vb után – elveszítve a két évvel korábbi vb-győzelemért kapott pontokat – visszacsúszott a 9. helyre.

A 2017-18-as szezonban a 2017 European Mastersen elért 2. helye – amit Brecel, Selby és Zhou Yuelong kiverésével ért el – volt az első szebb eredménye. A döntőben 9-7-re kapott ki Trumptól. Időközben fény derült arra, hogy Bingham éveken keresztül pénzben fogadott sznúkermérkőzések eredményére, s noha nem a saját meccseire, még ezt is tiltja a sznúkerszövetség szabályzata. 2017. okt. 28-tól 2018. jan. 26-ig felfüggesztették a játékjogát. Érdekes módon ez a kényszerpihenő nem okozott látványos formajavulást a vissztérése után. Gondoljunk csak Higgins eltiltás utáni visszatérésére: néhány hónap alatt három »nagy« pontszerző versenyt nyert, közte a világbajnokságot.

A 2018-as China Openen meglökte Bingham a negyedik hivatalos 147-ét. Pechére ugyanezen a versenyen O'Sullivan is lökött egy maximumot, így a szép pénzdíjon osztozniuk kellett. A 2018. évi világbajnokság első fordulójában 10-7-re kikapott Lisowskitól.

A 2018-19-es évad döcögősen indult két 128 és két 32 közötti kieséssel. De a kényszerűen lerövidült versenyek Bingham előnyére váltak a 2018 Crawley English Openen, amit jó játékkal megnyert, miközben a már kissé fáradt nevesebb ellenfelek „hullottak, mint az őszi legyek” (idézet az egyik kommentátor úrtól). A döntőben az élete első döntőjében szereplő Mark Davist győzte le 9-7-re. A 2018 UK-bajnokságon majdnem sikerült ismét döntőbe jutnia, de egy balszerencsékkel tűzdelt döntő frémes csatában kikapott Allentől az elődöntőben. A 2019-es Welsh Open ismét a majdnem-győzelmek közé sorolható. Bingham kitűnő formában játszott egészen a döntőig, könnyedén győzte le az ellenfeleit, ontotta a százas brékeket (11-et a versenyen). A döntő napján azonban elkezdett akadozni a játéka, N. Robertson 7-3-ra elhúzott, 7-7-re még sikerült egyenlítenie, de végül Robertson nyert 9-7-re. A hatodik pontszerzőjét 2019 márciusában nyerte (2019 Gibraltar Open), Ryan Day-t győzte le a döntőben 4-1-re. A szezon folyamán egyre javuló formáját látva sokan már a 2019. évi világbajnokság titkos esélyesét látták Binghamben. Nem játszott rosszul, de a kirobbanó forma ezúttal elmaradt. Az első fordulóban 8-1-re és 9-4-re is vezetett Dott ellen, de végül csak 10-9-re sikerült győznie, a második fordulóban 13-11-re veszített Higginsszel szemben.

A 2019-20-ban a szezoneleji csetlések-botlások után a 2019 Yushan World Openen játszott először jól. A 16 között Selbyt győzte le 5-2-re, négy százast lökött. De a lehengerlő forma másnapra nem tartott ki, Higginstől kikapott. A 2019 Northern Ireland Open első fordulójában meglökte a hatodik hivatalos 147-ét, de ez az egyetlen érdemleges eredménye erről a versenyről. A következő négy pontszerzőn korai vereségeket szenvedett Higginstől, Stevenstől, Liangtól és Milkinstől. Így aztán a többi éljátékosnál pihentebben és sikerre éhesebben léphetett asztalhoz a 2020-as Mastersen, amit sikerült megnyernie. A döntőben változatos, kiélezett csatában győzött Carter ellen 10-8-ra. Ezt követően azonban – a 2020 Championship League „karanténversenyen” elért 3. helyezését leszámítva – a legjobb 16-ig sem jutott el egyszer sem a világbajnokság előtt. A 2020. évi »karantén-világbajnokságon« a 9-16. helyen végzett, M. Williamstől kapott ki 13-11-re.

2020-21 első pontszerzőjén, a 2020 European Mastersen 4-1-ről kapott ki Selbytől 4-5-re a 16 között. A 2020 UK-bajnokságon meglökte a hetedik hivatalos 147-ét. A 2020 World Grand Prix-n ismét elszalasztotta egy nagy skalp megszerzését: 3-1-es vezetésről kapott ki Trumptól 3-4-re. A 2021 German Mastersen 5-8. helyezést ért el, a 2021 WST Pro Seriesen pedig az 5. lett. Néhány korai kiesése miatt azonban éppen a világbajnokság előtt kicsúszott a legjobb 16 közül, selejtezőt kellett játszania, onnan jutott el a Crucible színházba. Ott aztán sorra legyőzte Dinget (10-9), Jamie Jonest (13-6) és McGillt (13-12). A döntőbe jutásért Selbyvel játszott, s bár szorosan, de kikapott (15-17), így a 3-4. helyen végzett.

A 2021-22-es szezonban hullámzó teljesítményt nyújtott Bingham. A 2021 World Grand Prix-n elért 3-4. helyezése a legjobb. Walden (4-3), Carter (4-3) és Maguire (5-1) legyőzésével jutott a legjobb négy közé, ahol azonban élete leggyengébb játékával, a legegyszerűbb lökéseket is elhibázva 6-2-re kikapott O'Sullivantől. Majdnem megnyerte a nem pontszerző Championship Ligát (3-2-re kapott ki Higginstől), de négyszer esett ki a 128 és háromszor 64 között. A 2022 Gibraltar Openen szerencsés sorsolást fogott ki, úgy jutott be a legjobb nyolc közé, hogy egyetlen top-64-es játékossal sem talákozott. Még a négy közé jutásért is »csak« a világranglista 44. helyén álló Jak Jonest kellett volna megvernie, de nem sikerült. Meglökte viszont ezen a versenyen a 9. hivatalos 147-ét. A »hullámzó teljesítmény« a 2022. évi világbajnokságon mutatkozott meg a legmarkánsabban. A negyeddöntőben 8-5-re vezetett Trump ellen, aztán egyfolytában elveszített nyolc frémet és 13-8-ra kikapott.

A 2022-23-as szezonja közepesnek mondható, háromszor jutott a legjobb nyolc közé: Championship liga 5-6., 2023 Masters 3-4. és 2023 WST Classic 5-8. A 2023-as világbajnokságon a 9-16. helyen végzett, a 16 között Allentől szenvedett csúfos vereséget (13-4).

Stuart tehetséges golfjátékos is. Érdekesség, hogy annak a Crondon Park Golf Clubnak a pályáján szokott játszani, amelynek a központi épületében bonyolították le korábban a Championship ligát. Felesége Michelle Shabi, kisfiuk 2011-ben, kislányuk 2017-ben született. A család tagja még Michelle nagylánya is.
stuartbingham.com/
twitter.com/Stuart__Bingham
* 2011 Australian Open, 2014 Shanghai Masters, 2015. évi világbajnokság, 2017 Welsh Open, 2018 Crawley English Open, 2019 Gibraltar Open
(Utolsó frissítés: 2023. máj. 10-én)

James CAHILL



Angol játékos, 1995. dec. 27-én született (26 éves). 2013 óta profi, Blackpoolban él.
A 2022. okt. 23-i világranglistán 104., a legjobb helyezése 76. (2014. dec. 7–14. és 2015. febr. 8. – márc. 1.). Világbajnokság 32-es főtábláján, a Crucible színházban egyszer játszott (2019), a 9-16. helyen végzett. A legnagyobb hivatalos brékje 134 (2014). A 2022-23-as a hetedik szezonja a main touron.

James Cahill arról a legnevezetesebb, hogy a 2019. évi világbajnokságon – meghívott amatőrként indulva – eljutott a 32-es főtáblára, sőt, ott az egyik esélyest, O'Sullivant is legyőzte.

James édesanyja, Maria Tart korábban kiváló játékos volt, akinek a testvére, Mandy Tart pedig Stephen Hendry felesége (volt). A Tart-testvérek között van egy férfi is, akinek a fia, Jason Tart szintén amatőr játékos. A Tart-család üzemeltet egy saját sznúkerklubot, ahol Maria Tart Cahill menedzseli az ifjú játékosokat, köztük a saját fiát. Így aztán James Cahill nem szenved hiányt sem motivációban, sem lehetőségekben, sem edzőpartnerekben.

Cahill 2013 márciusában megnyerte a 21 éven aluliak Európa-bajnokságát, ezzel az eredményével jutott el először a main tourra két szezonra [2013-14 és 2014-15].

Az első két profi szezonjában sok-sok elveszített mérkőzés után kis pontszerzőkön háromszor 17-32. helyet ért el, a 2014-es Australian Openen pedig 64 közé jutott. A legnagyobb eredményt, s egyben az ismertséget a 2014-es UK-bajnokság hozta meg neki. 128 között Kinget, a 64 között Higginsont, a 32 között pedig óriási meglepetésre Ding Junhuit győzte le. Ezzel az eredményével egyből előreugrott a világranglistán is a 100.-ról a 76. helyre. A 2014-15-ös szezon európai PTC-ranglistáján elért helyezése alapján játszhatott további két éven át [2015-16 és 2016-17] a main touron, de 0-ról indulva kellett gyűjtögetnie ismét a ranglista-pontokat. Ebben az új kétszezonos periódusban kétszer jutott be a legjobb 32 közé: a 2016 Paul Hunter Classicon Ryan Day-t győzte le ehhez, a második alkalom a 2017. évi Shoot Out volt.

A 2017. évi vb után 106. volt a ranglistán, kiesett a main tourról és a Q Schoolról sem jutott vissza két évig. A 2018-19-es amatőr szezonjában sok pontszerző versenyre meghívták, s ezeken összegyűjtött annyi pénzdíjat/ranglistapontot, hogy az ún. egyéves ranglistáról ismét profivá válhatott [2019-20 és 2020-21]. Rádaásul a 2019. évi világbajnokság selejtezőjéből eljutott a 32-es főtáblára, a Crucible-színházba, a sznúker történetében első amatőrként.

Az újabb profi év [2019-20] négy 33-64. helyezést hozott tíz első körös kiesés mellett. A 2020. évi világbajnokság korántsem sikerült olyan világraszólóan, mint a 2019-es. Cahill a 144-ből 112 közé jutásért 6-2-re kikapott a 15 éves belga amatőr játékostól, Ben Mertenstől.

2020-21-ben a legjobb eredménye az volt, hogy 25-28. helyen végzett a 2021 WST Pro Series pontszerzőn. Ezenkívül háromszor jutott 64 közé. Harmadjára is kiesett a main tourról, a 2021. évi Q Schoolról nem jutott vissza, csak egy évvel később, a 2022-esről.

A 2022-23-as szezonban e sorok frissítéséig egyszer jutott 64 közé.
(Utolsó frissítés: 2022. nov. 12-én)





CAO Yupeng          曹宇鹏



Kínai játékos, 1990. okt. 27-én született (33 éves), 2011 óta profi.
42. a világranglistán a 2022-2023-as szezon végén., a legjobb helyezése 38. (2018. ápr. 8. – aug. 12.). Pontszerző versenyt nem nyert, a Crucible színházban, világbajnokság 32-es főtábláján egyszer játszott (2012), a 9-16. helyen végzett. A legjobb eredménye a profik között: 2017 Scottish Open 2. helyezés. Egy 147-et lökött (2017). A 2022-23-as a tizedik profi szezonja volt.

Cao Yupeng 2011 áprilisában megnyerte Ázsia bajnokságát a 21 éven aluliak között, ezzel az eredménnyel kvalifikálta magát a 2011-12-es profi tourra. A szezon első hét nagy pontszerzője közül négy alkalommal 64 közé jutott két-két selejtező mérkőzést nyerve, s egy tapasztalatlan újonctól már ez szép teljesítmény volt. A 2012-es világbajnokságon azonban ezt messze felülmúló, remek szerepléssel rukkolt elő: Maflint, Haroldot, Bondot és Fordot legyőzve főtáblára jutott, majd pedig nagy meglepetésre az első fordulóban 10-6-ra verte Mark Allent. A 16 között Ryan Day-től kikapott ugyan, de ez a 9-16. hely így is fantasztikus eredmény egy debütánstól.

Mivel Cao Yupeng csak 71.-ként végzett a szezonvégi világranglistán, 2012 májusában kiesett a main tourról. A Kínának biztosított egyik szabadkártyával azonban nyomban visszajutott.

A 2012-13-as szezon felemásra sikerült Cao számára. Eleinte ott folytatta, ahol a 2012. évi világbajnokságon abbahagyta: még kétszer meg tudta ismételni a 9-16. helyezését, a 2012-es UK-bajnokságon pedig a 17-32. helyen végzett. Az UK-bajnokság 2012. novemberi selejtezőjétől kezdve azonban a szezon végéig egyetlenegy mérkőzését tudta csak megnyerni.

2013 nyarától újra szép eredményeket ért el Cao Yupeng. A 2013-as Wuxi Classicon negyeddöntős volt M. White, Hawkins és Woollaston legyőzésével. Ez volt pályafutása első negyeddöntője. Megnyerte a 4. Ázsiai Fedettpályás Játékok sznúker egyéni versenyét, méghozzá Ding Junhuit verte meg a döntőben 4-2-re. A 2013-as Shanghai Mastersen ismét feljutott a 32-es főtáblára (17-32. hely). Cao Yupeng egyike annak a hét játékosnak, akik 2012 nyarán két évre szóló jogosultságot kaptak a main tourra, és két év alatt a legjobb 64-be tudtak jutni a világranglistán, 2014 nyarán kiszorítva többeket a régi játékosok közül.

2014 őszétől kezdődően hosszú mélyrepülés következett be Cao eredményeiben. A 2014-es Wuxi Classicon szerzett 9-16. helyezése után három évig nem jutott pontszerzőn a legjobb 32 közé. (Azt hiszem, hogy a 2017-es Shoot Outon elért 9-16. helyétől eltekinthetünk az értékelésnél.) A 2016. évi vb után csak 72. volt a ranglistán, másodjára is kiesett a main tourról, de a Q School kvalifikációs versenyről azonnal visszajutott két évre [2016-17 és 2017-18]. Igaz, 0-ról kezdve kellett gyűjtögetnie a ranglistapontokat.

Ez a gyűjtögetés 2016-17-ben nagyon gyatrán haladt, de a 2017-18-as szezonban visszatért régi önmagához a 27 éves fiatalember. A 2017 Yushan World Openen 9-16., a Belgiumban rendezett 2017 European Mastersen 3-4. helyezést ért el, a 2017 Scottish Openen pedig döntőbe jutott! Ez utóbbi versenyen végig higgadtan, precízen játszott, lökött egy 147-et, az elődöntőben kiváló taktikával győzte le Trumpot, a döntőben 8-4-re vezetett N. Robertson ellen…, aztán elkapta őt a »jesszusom! győzhetek« érzés, s attól fogva minden megváltozott. Hibáit kihasználva Robertson nyert 9-8-ra. Második lett Cao a 2018 Gibraltar Openen is, itt Day-től kapott ki a döntőben. A 2018-as világbajnokság selejtezőjének első fordulójában Robin Hull győzte le 10-7-re.

Angliai tartózkodása idején először a sheffieldi Star akadémia volt a bázisa Caónak, innen a 2012-13-as szezon kezdetén átpártolt több kínai társával együtt a gloucesteri South West sznúkerakadémiához, legújabban pedig – egy romfordi Grove-kitérő után – ismét visszatért Sheffieldbe.

A 2018-19-es szezonban nem indulhatott versenyen, mert fogadási csalás gyanúja miatt a kivizsgálás végéig felfüggesztették a játékjogát. Végül 2018. máj. 25-től 2020. nov. 24-ig eltiltották.
A 2021. évi China Tour kvalifikációs versenyről jutott vissza ismét a profik közé [2021-22 és 2022-23].

A 2021-22-es szezon első versenyén mindjárt a 7-8. helyen végzett, leghátulról előre jött a ranglista 88. helyére. Az ezt követő három versenyen 33-64. helyezést ért el. A 2021 Északír Openen emlékezetes csatát vívott Selbyvel, akit majdnem kiejtett, de a döntő frém utolsó feketéje csak a lyuk szájáig gurult el, nem pottyant be, Selby könnyen bepöckölhette és nyerhetett 4-3-ra. A 2021 UK-bajnokságon 32 közé jutott Jamie Jones (6-1) és Gould (6-3) legyőzésével, de ott 6-2-re kikapott Hawkinstól. Ezt követően a legtöbb versenyen a második fordulóban esett ki. A 2022. évi világbajnokságon a 49-80. helyen végzett.

A 2022-23-as szezonban többnyire 32 vagy 64 között esett ki. A 2023-as világbajnokságon a 33-48. helyen végzett.
(Utolsó frissítés: 2023. jún. 10-én)



Kínai játékos, 1990. okt. 27-én született (32 éves), 2011 óta profi.
A 2022. okt. 23-i világranglistán 63., a legjobb helyezése 38. (2018. ápr. 8. – aug. 12.). Pontszerző versenyt nem nyert, a Crucible színházban, világbajnokság 32-es főtábláján egyszer játszott (2012), a 9-16. helyen végzett. A legjobb eredménye a profik között: 2017 Scottish Open 2. helyezés. Egy 147-et lökött (2017). A 2022-23-as a tizedik profi szezonja.

Cao Yupeng 2011 áprilisában megnyerte Ázsia bajnokságát a 21 éven aluliak között, ezzel az eredménnyel kvalifikálta magát a 2011-12-es profi tourra. A szezon első hét nagy pontszerzője közül négy alkalommal 64 közé jutott két-két selejtező mérkőzést nyerve, s egy tapasztalatlan újonctól már ez szép teljesítmény volt. A 2012-es világbajnokságon azonban ezt messze felülmúló, remek szerepléssel rukkolt elő: Maflint, Haroldot, Bondot és Fordot legyőzve főtáblára jutott, majd pedig nagy meglepetésre az első fordulóban 10-6-ra verte Mark Allent. A 16 között Ryan Day-től kikapott ugyan, de ez a 9-16. hely így is fantasztikus eredmény egy debütánstól.

Mivel Cao Yupeng csak 71.-ként végzett a szezonvégi világranglistán, 2012 májusában kiesett a main tourról. A Kínának biztosított egyik szabadkártyával azonban nyomban visszajutott.

A 2012-13-as szezon felemásra sikerült Cao számára. Eleinte ott folytatta, ahol a 2012. évi világbajnokságon abbahagyta: még kétszer meg tudta ismételni a 9-16. helyezését, a 2012-es UK-bajnokságon pedig a 17-32. helyen végzett. Az UK-bajnokság 2012. novemberi selejtezőjétől kezdve azonban a szezon végéig egyetlenegy mérkőzését tudta csak megnyerni.

2013 nyarától újra szép eredményeket ért el Cao Yupeng. A 2013-as Wuxi Classicon negyeddöntős volt M. White, Hawkins és Woollaston legyőzésével. Ez volt pályafutása első negyeddöntője. Megnyerte a 4. Ázsiai Fedettpályás Játékok sznúker egyéni versenyét, méghozzá Ding Junhuit verte meg a döntőben 4-2-re. A 2013-as Shanghai Mastersen ismét feljutott a 32-es főtáblára (17-32. hely). Cao Yupeng egyike annak a hét játékosnak, akik 2012 nyarán két évre szóló jogosultságot kaptak a main tourra, és két év alatt a legjobb 64-be tudtak jutni a világranglistán, 2014 nyarán kiszorítva többeket a régi játékosok közül.

2014 őszétől kezdődően hosszú mélyrepülés következett be Cao eredményeiben. A 2014-es Wuxi Classicon szerzett 9-16. helyezése után három évig nem jutott pontszerzőn a legjobb 32 közé. (Azt hiszem, hogy a 2017-es Shoot Outon elért 9-16. helyétől eltekinthetünk az értékelésnél.) A 2016. évi vb után csak 72. volt a ranglistán, másodjára is kiesett a main tourról, de a Q School kvalifikációs versenyről azonnal visszajutott két évre [2016-17 és 2017-18]. Igaz, 0-ról kezdve kellett gyűjtögetnie a ranglistapontokat.

Ez a gyűjtögetés 2016-17-ben nagyon gyatrán haladt, de a 2017-18-as szezonban visszatért régi önmagához a 27 éves fiatalember. A 2017 Yushan World Openen 9-16., a Belgiumban rendezett 2017 European Mastersen 3-4. helyezést ért el, a 2017 Scottish Openen pedig döntőbe jutott! Ez utóbbi versenyen végig higgadtan, precízen játszott, lökött egy 147-et, az elődöntőben kiváló taktikával győzte le Trumpot, a döntőben 8-4-re vezetett N. Robertson ellen…, aztán elkapta őt a »jesszusom! győzhetek« érzés, s attól fogva minden megváltozott. Hibáit kihasználva Robertson nyert 9-8-ra. Második lett Cao a 2018 Gibraltar Openen is, itt Day-től kapott ki a döntőben. A 2018-as világbajnokság selejtezőjének első fordulójában Robin Hull győzte le 10-7-re.

Angliai ta,rtózkodása idején először a sheffieldi Star akadémia volt a bázisa Caónak, innen a 2012-13-as szezon kezdetén átpártolt több kínai társával együtt a gloucesteri South West sznúkerakadémiához, legújabban pedig – egy romfordi Grove-kitérő után – ismét visszatért Sheffieldbe.

A 2018-19-es szezonban nem indulhatott versenyen, mert fogadási csalás gyanúja miatt a kivizsgálás végéig felfüggesztették a játékjogát. Végül 2018. máj. 25-től 2020. nov. 24-ig eltiltották. A 2021. évi China Tour kvalifikációs versenyről jutott vissza ismét a profik közé [2021-22 és 2022-23].

A 2021-22-es szezon első versenyén mindjárt a 7-8. helyen végzett, leghátulról előre jött a ranglista 88. helyére. Az ezt követő három versenyen 33-64. helyezést ért el. A 2021 Északír Openen emlékezetes csatát vívott Selbyvel, akit majdnem kiejtett, de a döntő frém utolsó feketéje csak a lyuk szájáig gurult el, nem pottyant be, Selby könnyen bepöckölhette és nyerhetett 4-3-ra. A 2021 UK-bajnokságon 32 közé jutott Jamie Jones (6-1) és Gould (6-3) legyőzésével, de ott 6-2-re kikapott Hawkinstól. Ezt követően a legtöbb versenyen a második fordulóban esett ki. A 2022. évi világbajnokságon a 49-80. helyen végzett.

A 2022-23-as szezonban eddig egy 17-32. helyezés a legjobbja.
(Utolsó frissítés: 2022. nov. 4-én)





Stuart CARRINGTON

Angol játékos, 1990. máj. 14-én született (32 éves). 2011 óta profi, Grimsby-ben lakik.
A 2022. okt. 23-i világranglistán 61., a legjobb helyezése 38. (2019. febr. 10–17.). Pontszerző versenyt nem nyert, világbajnokság főtábláján háromszor játszott (2015, 2017, 2018), mind a háromszor a 17-32. helyen végzett. A legjobb eredménye a profik között: 3-4. kétszer. A legnagyobb hivatalos brékje: 141 x 2 (2015, 2016). Anglia 2013. évi amatőr bajnoka. A 2022-23-as a 11. profi szezonja.

Stuart Carrington a 2011-ben első ízben megrendezett Q School kvalifikációs tornáról jutott el a 2011-12-es main tourra életében először. Az egész szezonban mindössze két mérkőzését sikerült győzelemmel zárnia, s így kiesett a profik versenysorozatáról. A fiatalember indult a 2012. májusi kvalifikációs tornán, de nem sikerült azonnal visszajutnia. A 2012-13-as szezon folyamán az amatőr játékosoknak rendezett ún. EBSA European Tour azonban meghozta számára az újabb maintour-kártyát, az új szabályok szerint két évre [2013-14 és 2014-15].

A 2013-14-es szezonban már kezdte megmutatni Carrington, hogy mit is tud valójában, két »nagy« pontszerzőn is a legjobb 32 közé jutott, a 2014. évi világbajnokságon pedig 48 közé Lisowski és Bond legyőzésével.

A 2014-15-ös szezonban is kétszer jutott a 32-es főtáblára »nagy« pontszerzőn, ebből az egyik a világbajnokság volt. Joel Walker, Peter Ebdon és Li Hang legyőzésével jutott el a Crucible színházba, ahol Judd Trumptól kapott ki 10-6-ra. A szezon végén 63. volt a ranglistán, így alanyi jogon folytathatta profi pályafutását.

A 2015-16-os szezonban a Paul Hunter Classic kis pontszerzőn az 5-8. helyen végzett, a 2016-os German Mastersen pedig a 17-32. lett, O'Sullivant győzte le a selejtezőben.

2016-17-ben érte el az addigi legjobb helyezését: 5-8. lett a 2017 Welsh Openen. Robin Hull volt a legnevesebb ellenfele, akit ehhez a szép eredményhez le kellett győznie. Ezt megelőzően 9-16. helyezést ért el a 2016 Shanghai Mastersen. Érdekesség, hogy a 32 közé jutásért is 2-4-ről győzte le Brecelt 5-4-re, és a 16 közé jutásért is 2-4-ről fordított 5-4-re Perry ellen. A 2017. évi világbajnokságon másodjára jutott el a Crucible színházba, ahol az első fordulóban Liangtól kapott ki 10-7-re.

2017-18-ban a 32, 64 és 128 közötti kiesések jellemezték az eredményeit, ezzel évek óta az 50. körüli pozícióját tartotta a világranglistán. Carrington gyakran győz le neves játékosokat (ebben a szezonban például Waldent, Allent, Trumpot, Perryt, Mark Davist), hogy aztán a következő fordulóban nálánál jóval alcsonyabban rangsorolt játékosoktól kikapjon. 2018-ban ismét eljutott a világbajnokság 32-es főtáblájára Bond, Woollaston és Zhang Anda legyőzésével, a Crucible színházban Hawkinstól kikapott 10-7-re.

A 2018-19-es szezon jól indult Stuart Carrington számára: élete első elődöntőjét érte el a 2018 Riga Mastersen, hat helyet javítva a világranglistán (50.→44.). A 2018 Scottish Openen a negyeddöntőig jutott, ahol Trumptól kapott ki 5-3-ra. Egy kivétellel minden versenyen megnyerte az első fordulós mérkőzését, ezzel is sok ranglistapontot gyűjtött. Eljutott a 2019-es World Grand Prix-re, ahol csak az egyéves ranglista első 32 játékosa indulhatott, de itt megint Trumppal hozta össze a sors, akitől ismét kikapott, igaz, ezúttal szoros csatában 4-3-ra.

A 2019-20-as szezonban negyeddöntős volt a 2019 Riga Mastersen – többek között Perry és Selby legyőzésével – , a következő pontszerzőn Kínában a 64 között 6-0-ra kikapott Maguire-től. Ez a két eredmény jól jellemzi Carrington pályafutását. Nagyon jó játékos, de nem elég jó versenyző. A szezonban még két 17-32. helyezést ért el. A 2020. évi világbajnokságon a 33-48. helyen végzett, Fordtól kapott ki a selejtező utolsó fordulójában.

A 2020-21 elején vissza kellett lépnie a 2020 English Open pontszerzőn, mert a vírustesztje pozitív lett. A 2021 Gibraltar Openen 3-4., a 2021 German Mastersen 9-16., a 2021 WST Pro Seriesen 13-16. helyezést ért el. A 2021. évi világbajnokság gyengébben sikerült a számára, a legjobb 80 között 6-4-re kikapott Mark Davistől.

A 2021-22-es évadban csak egyszer jutott el a legjobb 32-ig (2021 Championship League 25-32.). A 2022. évi világbajnokság selejtezőjében kikapott az alig 18 éves kínai Lei Peifantól, de szerencséjére a világranglista 64. helye segítségével továbbra is profi maradhatott [2022-23 és 2023-24].
(Utolsó frissítés: 2022. nov. 8-án)

Allister (Ali) CARTER

Angol játékos, 1979. júl. 25-én született (43 éves). 1996 óta profi. Az essexi Chelmsfordban lakik.lmsford, Essex Chelmsford, Essex
A 2023. febr. 19-i világranglistán 15., a legjobb helyezése: 2. (2010. máj. 4. – okt. 4.) Öt »nagy« pontszerző versenyt nyert*. A 2008-as és a 2012-es világbajnokságon 2. lett. Eddig 18-szor játszott a Crucible színházban, világbajnokság 32-es főtábláján (2003–2019, 2021), kétszer 2., egyszer 3-4., háromszor 5-8., hétszer 9-16. és ötször 17-32. helyen végzett. Három 147-t lökött (2008, 2016, 2021). A 2022-23-as a 26. szezonja a main touron.

Carter első jelentősebb eredménye az volt, hogy 1999-ben megnyerte a Masters kvalifikációs versenyét, magán a Mastersen pedig legyőzte a kiemelt Steve Davist. A nagy ugrást a 2001 és 2003 közötti két szezonban tette meg: a világranglista 61. helyéről előrejött a 17.-re. Ezalatt mindössze három negyeddöntőt ért el, de többnyire megbízhatóan hozta a főtáblás helyezéseket. További három szezonra volt még szüksége ahhoz, hogy végre 2006 nyarától top-16-os játékosnak mondhassa magát, ahol hat éven át stabilan tartotta a posztját. A 2008-as világbajnoki döntővel lépett be tulajdonképpen Ali Carter a legeslegeredményesebbek táborába, s a döntő pillanatokban előtörő idegeskedését is mindinkább fölváltotta nála a magabiztosság. Megszületett két pontszerző győzelme, a 2010-es Welsh Openen egy 2. helyezés, a 2010. évi világbajnokságon, a 2010-es China Openen és a 2011-es Welsh Openen pedig egy-egy 3-4. hely.

A 2011-12-es szezonban Ali több interjúban is beszélt arról, hogy a 2012. évi világbajnokság után felhagy a profi versenyzéssel. Ennek számos oka van, mondta, de a legfontosabbak, hogy már nem élvezi a sznúkert úgy, mint régebben, a megsokasodott versenyek pedig sok utazással járnak, ami megnehezíti a Crohn-betegsége kontroll alatt tartását. 2003-ban állapították meg Carternél az emésztőrendszernek ezt a krónikus gyulladásos betegségét, állandó orvosi kezelés, illetve ellenőrzés alatt áll, speciális diétán kell élnie. Szólt arról is, hogy sokszor versenyek alatt is kínozták hasi fájdalmak és más kellemetlen tünetek, s egyre nehezebben tudja ezeket rezzenéstelen arccal tűrni és még jól is játszani közben. Szinte az egész szezonja úgy is nézett ki: tisztességből elindult a versenyeken, de motiválatlan, gyenge volt.

Aztán mégsem vonult vissza. Már a 2012-es China Openen elért negyeddöntője biztató volt, az azt követő világbajnokság pedig nagy sikert hozott a számára: Mark Davis, Judd Trump, az ezen a versenyen kitűnő Jamie Jones és Stephen Maguire legyőzésével döntőbe jutott. Itt ugyan kikapott O'Sullivantől, de így is bebizonyosodott, hogy Ali még mindig egyike a világ legjobb játékosainak.

A 2012-13-as szezonban megnyerte Ali a harmadik nagy rangsoroló versenyét, a 2013-as German Masterst. Előtte a 2012-es UK-bajnokságon 3-4. lett úgy, hogy kevés hiányzott a döntőhöz, mert Murphy 4-8-ról fordította meg ellene 9-8-ra az elődöntő mérkőzést.

2013. júl. 1-jén jelent meg a hír, hogy rákot diagnosztizáltak Alinál, 2-án megműtötték, majd pedig a kemoterápiás kezelések következtek. Az egész sznúkervilág lélegzet-visszafojtva várta a híreket, amelyek szerencsére jók voltak, mert sikerült csírájában elfojtani a bajt. Néhány verseny kényszerű kihagyása után a játékos visszatérhetett a sznúkerasztalhoz és részt vehetett a versenyeken egészen a 2014-es világbajnoksággal bezárólag. Ekkor érkezett a hír az újabb betegségéről.

Ezúttal tüdőrákot állapítottak meg Alinál, miután az egy évvel korábbi hererák után gyógyultnak nyilvánították. A gyógykezelés miatt Ali egy fél évig nem indult versenyeken, de a nemzetközi szövetség befagyasztotta a betegsége előtti kiemelési helyezését (13.) a 2014-15-ös szezon végéig. Amit mindannyian reméltünk és kívántunk, az bekövetkezett: Ali 2014 végétől ismét teljes értékű játékosként vett részt a versenyeken.

A 2014-15-ös szezon második felében, amikor már ismét versenyzett, két 9-16. helyre futotta egyelőre a kitűnő játékostól. De ekkor nem a játék és nem az eredmények, hanem maga az élet volt a legfontosabb számára.

A 2015-16-os szezonban a ranglista 29. helyéről elindulva kellett fölfelé kapaszkodnia. Az első kis lépést már megtette a 2015-ös Paul Hunter Classic (éppen a Paul Hunter emlékére rendezett verseny!) megnyerésével. De – mint tudjuk – sokkal könnyebb és gyorsabb lecsúszni a ranglistán, mint visszakapaszkodni. A 2016-os World Grand Prix-n elért negyeddöntője két év óta a legjobb eredménye volt. Eljutott a világbajnokság főtáblájára is, ő testesítette meg a címvédő Bingham számára a Crucible átkot, mert legyőzte az első fordulóban. A 16 között McManustól kapott ki. A javuló eredmények ellenére a 2016-os világbajnokság után csak 32. volt a világranglistán.

A 2016-17-es szezonban kezdődött meg Ali látványosabb fölfelé kapaszkodása, hiszen 2014 őszén nem indult versenyeken, két évvel később semmit nem vontak le tőle, csak gyarapíthatta a ranglistapontjait. A 2016-os World Open megnyerésével egyből előrejött a világranglista 16. helyére. A top-16-os pozíciót két évig sikerült megőriznie, de amikor a 2018-as World Open alkalmával levonták tőle a két évvel korábbi győzelméért kapott sok ranglistapontot, visszacsúszott a 18-19. helyre.

2017 őszen a Django Fung által vezetett Grove menedzsercéghez szerződött a játékos. A 2017-18-as évadot a 2017 China Championshipen egy 3-4., a 2017 Int. Championshipen pedig egy 5-8. helyezéssel indította. A szezonja végig átlagosan semmitmondó lett volna a továbbiakban, ha a 2018. évi világbajnokságon a 16 között le nem győzi O'Sullivant, méghozzá szenzációsan jó játékkal. Ezt megelőzően négyszer mérkőzött meg egymással a két fél a Crucible színházban, s mind a négyszer O'Sullivan győzött. Érthető volt tehát Ali hihetetlen bizonyítási vágya. De a következő fordulóban M. Williams ellen nem tudta megismételni a szinte hibátlan játékát és a mindenáron való győzni akarását, így az 5-8. helyen végzett.

2018 őszén két pontszerzőn is 5-8. lett Ali, így ismét irányt vett a top-16-os pozícióra. Erre leginkább a 2019 Cheltenham World Grand Prix-n lett volna esélye, ahol négy fordulóban mindössze öt frémet veszítve, magabiztosan jutott a döntőbe. Amikor 7-6-ra megközelítette a döntő első szakaszában 6-3-ra elhúzó Judd Trumpot, szilárdan hitt abban, hogy nyerhet. Nagy csalódást jelentett számára, hogy mégsem sikerült, s nem tudott csattanós választ adni mindazoknak, akik már – szerinte – leírták őt. A 2019. évi világbajnokságnak hasonló elszánással vágott neki, mondván: „járna már nekem egy világbajnoki cím”. De ezúttal is csak a negyeddöntőig jutott, mert Lisowski és Zhou Yuelong legyőzése után a harmadik fordulóban verséget szenvedett a világbajnokság meglepetésemberétől, Gary Wilsontól.

A 2019-20-as szezont változékony eredményekkel kezdte Ali, két 9-16. helyezésen kívül előfordultak 32, 64 és 128 közötti kiesései is. A meghívásos 2020 Mastersen azonban kevés választotta el a győzelemtől. Már azzal szerencséje volt, hogy egyáltalán indulhatott, mert csak 17. volt a 16 játékosnak meghívást biztosító ranglistán, de O'Sullivan nem nevezett, egy hely megüresedett. Carter élt a lehetőséggel, három világbajnokot, Selbyt, Higginst és Murphyt legyőzve döntőbe jutott, s ott is csak nagy csatában, 10-8-ra veszített Binghammel szemben. A 2020 Dornbirn European Mastersen az elődöntőig jutott, a döntőbe jutásért a későbbi győztes N. Robertsontól kapott ki. Az egész szezonban nagy csata folyt Carter és Perry között a világranglista 16. helyéért, s így a világbajnoki selejtező elkerüléséért. Hol az egyikük állt jobban, hol a másikuk, végül azonban Yan Bingtao megelőzte mindkettőjüket. A világbajnokság selejtezőjén nem sikerült túljutnia Alinak, 6-3-ra kikapott Louis Heathcote első éves profi játékostól.

A 2020-21-es évadban 3-4. helyen végzett a 2020 Northern Ireland Openen. Xiaót, Dale-t, Woollastont és Maflint győzte le, végül O'Sullivantől kapott ki. Később bejutott a 2021 Championship liga győztesek csoportjába (6. hely) és negyeddöntős volt a 2021 Welsh Openen Higgins és Allen legyőzésével. A 2021 WST Pro Series új típusú pontszerzőn a 2. lett. A 2021. évi világbajnokságon a 16 közé jutásért 10-9-re kapott ki Lisowskitól.

A 2021-22-es szezont jó formában kezdte Ali. 3-4. helyet ért el a Championship ligában, az egész versenysorozaton egyetlen vereséget szenvedett a későbbi győztes Gilberttől. A 2021 British Openen 16 közé jutott és meglökte pályafutása harmadik maximumát. A 2021 World Grand Prix-n a 32 között visszavágott Gilbertnek, de a következő fordulóban alul maradt Binghammel szemben. A 2022 Welsh Openen a negyeddöntőig jutott Higginst és Donaldsont legyőzve, s Lisowskitól is csak 5-4-re kapott ki. A 2022. évi világbajnokságon a 33-48. helyen végzett.

A 2022-23-as szezon elején 3-4. helyen végzett a 2022 European Mastersen, a döntőbe jutásért csak 6-5-re kapott ki K. Wilsontól. Ezt a jó játékát azonban három korai kiesés követte. 2023 februárjában megnyerte a 2023 German Masterst, egyúttal visszajutott a világranglistán a top-16-ba. Ezt a pozícióját tovább erősítette a 2023 Players championshipen elért 2. helyezésével.

Ali Carter hivatásos repülőgép-pilóta. Régebben úgy tervezte, hogy a profi pályafutása után ebből fog megélni. A beceneve is innen származik: The Captain = Kapitány. Kisfia 2009-ben, kislánya 2017-ben született két különböző édesanyától.
alicarter.org.uk/
twitter.com/TheCaptain147
* 2009 Welsh Open, 2010 Shanghai Masters, 2013 German Masters, 2016 Yushan World Open, 2023 German Masters
(Utolsó frissítés: 2023. febr. 27-én)

Dominic DALE

Walesi játékos, 1971. dec. 29-én született (51 éves). 1992 óta profi.
A 2022-2023-as szezon végén 63. a világranglistán., a legjobb helyezése: 19. (1999).
Két »nagy« pontszerző versenyt nyert*. Eddig kilencszer játszott a Crucible színházban, a világbajnokság 32-es főtábláján (1997, 1999, 2000, 2002, 2004, 2011–2014), kétszer az 5-8., egyszer a 9-16. és hatszor a 17-32. helyen végzett. A legnagyobb hivatalos brékje 145 (1999). A 2022-23-as a 31. profi szezonja volt.

Dominic Dale legeredményesebb évei 1998 és 2002 közé estek, ez idő tájt négy szezonon át tartotta a 19-20. helyezését a világranglistán, bár a legjobb 16 közé sem akkor, sem azóta nem tudott betörni. A 2000. évi világbajnokságon Peter Ebdon és David Gray legyőzésével a legjobb 8 közé jutott. 2003-tól fokozatosan 30-on kívülre, sőt, 2010 nyarára már 40-en kívülre csúszott.

Dale 2007-től 2011-ig Bécsben élt hölgypartnerével. Ez a szerelem szempontjából ideális volt, de a profi edzőpartnerek hiánya miatt gyengébbek lettek a játékos eredményei. Dominic belátta, hogy ha akar még valamit produkálni a zöld posztón, akkor változtatnia kell a felkészülésén, és visszaköltözött a gloucesteri sznúkerakadémia közelébe. Érezhetően meg is kezdődött a visszakapaszkodása. 2010 októberében megnyerte a PTC6 versenyt K. Wilson, N. Robertson, Stevens, Selby, Liang és Gould legyőzésével. Imponáló névsor! (A világbajnok Neil Robertson elleni 4-1-es győzelme alkalmával két százast és két nyolcvanast lökött – élete egyik legjobb játékának nevezte Dale ezt a mérkőzést.) Bejutott a 2011. márciusi, 24 fős PTC-döntőbe, ahol a 9-16. helyen végzett. A 2011-es German Mastersen 16 között, a Welsh Openen és a 2011-es világbajnokságon 32 között végzett. 2011 nyarára már visszajutott a top-32-be.

2012-re ismét elérte Dominic a világranglistán azt a 20-25. helyet, ami reálisan tükrözi a tudását, képességeit. A 2012-13-as szezonban az egyik legegyenletesebb teljesítményt nyújtotta a mezőnyből. A tíz »nagy« pontszerző verseny közül nyolcszor a 17-32. helyen végzett, egyszer 16 közé jutott, egyszer kiesett 48 között. A 2013-14-es szezonban két negyeddöntőt ért el, az egyiket a 2014. évi világbajnokságon. Lehetett volna elődöntő is, mert a legjobb négy közé jutásért vívott mérkőzésen 5-11-es hátrányból kiegyenlített, sőt, 12-11-re vezetett is, de végül ellenfele, Barry Hawkins nyert döntő frémben.

A 2014-15-ös és a 2015-16-os szezonok gyenge egyhangúsággal teltek Dominic Dale számára, mindössze háromszor tudott a legjobb 16 közé jutni »nagy« pontszerzőn. A »nagy« pontszerzővé előléptetett 2016. évi Paul Hunter Classicon viszont 3-4. helyet ért el, igaz, eléggé foghíjas mezőnyben.

A 2016-17-es évadban kissé jobbak voltak Dale eredményei, mint az előző két szezonban: a már említett elődöntőn kívül elért három 9-16. és több 17-32. helyezést is.

2017-18-ban három 17-32. hely a legjobb teljesítménye. A 2018. évi világbajnokság selejtezőjének második fordulójában kapott ki Mike Dunntól 10-3-ra. A szezon egyéves ranglistáján csak a 64. helyen állt a játékos, ez már vésztjósló jel volt.

A 2018-19-ben nyújtott teljesítménye a felejthetőnél is gyengébb volt: tizenhét versenyből hatszor az első, tízszer a második fordulóban esett ki, s csak a 2019 Shoot Outon ért el egy 9-16. helyezést. Kiesett a main tourról, de a 2018-19-es egyéves ranglista alapján tovább folytathatta a versenyzést a profik között [2019-20 és 2020-21], igaz, elveszítve minden addigi ranglistapontját.

A játékos korábban úgy nyilatkozott, hogy szeretne legalább 50 éves koráig játszani a profik között, mert még mindig imádja a sznúkert, szeret utazni, és ez az élet sokkal jobb, mint naponta 9-től 5-ig dolgozni valahol. Az egyre gyengülő eredményei miatt azonban azt tervezte, hogy a 2018-19-es szezon végén visszavonul, és inkább kommentátorként vesz majd részt a sznúkeréletben. Végül mégsem így döntött, az új szezonban [2019-20] folytatta a versenyzést, ugyanakkor gyakran feltűnik már a kommentátorállásban is.

A 2019-20-as szezon elején az éledezés jeleit mutatta Dale. A 2019 English Openen 32 közé jutott, többek között Dinget legyőzve, a 2019 Yushan World Open első fordulójában O'Sullivant verte meg (életében először). Hat verseny alatt felkapaszkodott a ranglistán a 128.-ról a 89. helyre. A 2019-es év utolsó három pontszerzőjén azonban elveszítette a legelső mérkőzését. A 2020 Welsh Openen ismét 16 közé jutott Allen legyőzésével. A 2020. évi világbajnokságon a 49-80. helyen végzett.

A 2020-21-es évadban kétszer végzett a legjobb 16, és kétszer a legjobb 32 között. A 2021. évi világbajnokságon 49-80. helyezést ért el, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy továbbra is a main touron versenyezhessen.

2021-22-ben az volt a legjobb eredménye, hogy a 2021 UK-bajnokságon 32 közé jutott.

A 2022-23-as szezonban eddig a legjobb eredménye a 2023 Shoot Oiton elért 3-4. helyzeése volt, ezen kívül kétszer jutott 32 közé.

Dominic Dale színes egyénisége (volt) a sznúker világának. Különleges öltözékeivel és meghökkentő hajviseleteivel, nyilvános énekléseivel mindig magához vonzotta a figyelmet. Például 2014 elején (42 évesen!) platinaszőkére hidrogénezett hajával lepte meg a sznúkervilágot, majd a világbajnokságra feketére váltott. Az utóbbi években már szolidabb minden tekintetben, vagy csak kevesebbet látjuk őt. Dominic operarajongó, szereti a komolyzenét, érdeklődik a képzőművészetek iránt, ezért is érezte jól magát Bécsben. Ilyen irányú műveltségével és érdeklődésével kiemelkedik a jobbára golfozó, pókerező, a tévében futballmeccseket és bulvárműsorokat néző játékostársai közül. Időközben eljegyezte egy másik hölgyismerősét, akivel 2012-től Berlinben élt egy rövid ideig, mostani lakhelye az angliai Stroud város Gloucester közelében.
*1997 Grand Prix, 2007 Shanghai Masters
(Utolsó frissítés: 2023. máj. 9-én)

Mark DAVIS

Angol játékos, 1972. aug. 12-én született (50 éves). 1991 óta profi.
A 2022. okt. 23-i világranglistán 64., a legjobb helyezése 12. (2013. jún. és 2014. márc.). Pontszerző versenyt nem nyert. 12-szer játszott a Crucible színházban, a világbajnokság 32-es főtábláján (1994, 1995, 1997, 2001, 2008, 2010, 2012, 2013–2015, 2019, 2021), háromszor a 9-16., kilencszer a 17-32. helyen végzett. 2009-ben, 2012-ben és 2013-ban megnyerte a hatpirosas sznúker-világbajnokságot, 2016-ban pedig szenior világbajnok lett. Legnagyobb hivatalos brékje: 147 x 2 (2017). A 2022-23-as a 32. profi szezonja.

Mark Davis az 1990-es évek második felében inkább az 50.-60. hely környékén állt a világranglistán, a 2000-es évek elején állandó tagja lett a legjobb 48-nak. 2006 és 2008 között két gyengébb szezon következett, visszacsúszással az 58. helyig, de a 2008-as Crucible-beli szerepléstől kezdődően, 36 éves korától egyre javultak az eredményei. Későn érő típus, mondhatnánk. A 2010. évi világbajnokság első fordulójában 10-8-ra legyőzte a világranglista-6. Ryan Dayt. A 2010. nyári világranglistán 26. lett, s ezzel életében először a top-32-be jutott, néhány hónappal később pedig már a top-16-ot ostromolta, igaz, hosszú ideig sikertelenül. Csak 2012. nov. 15-én lépte át a küszöböt. A negyvenedik születésnapja után három hónappal lett top-16-os játékos! (Ő az egyik azok közül, akik hosszú évekig küzdöttek azért, hogy bejussanak a 16 közé, s ez akkor sikerült, amikor már a legtöbb versenyen nincs ennek jelentősége, mert megszűntek a kiemelések, minden játékos 128 között kezd.) Mark Davis öt szezonon át (2011-től 2015-ig) állt a világranglistán az első húszban. Aztán a 2015-16-os évadtól megkezdődött a lassú, de fokozatos gyengülés. 2013 nyarán még 13. volt, 2021 nyarán már csak 49.

A 2012-13-as szezon messze a legjobb volt Mark Davis eddigi pályafutása során. Másfélszer annyi ranglistapontot és kétszer annyi pénzt gyűjtött, mint a megelőző szezonban. Az első öt nagy pontszerző közül háromszor a 3-4. helyen végzett, közben pedig megnyerte a hatpirosas világbajnokságot. A szófiai EuroTour 4-en 3-4. lett. A 2013. évi világbajnokság első fordulójában John Higginst győzte le 10-6-ra. Néhány évvel előtte még elképzelhetetlen lett volna ez az eredmény (2016-tól már újra az), de 2013-ban már majdnem természetes volt.

A 2013-14-es szezonban egy árnyalattal halványabb teljesítményt nyújtott Mark Davis, mint a megelőzőben, de három negyeddöntőre még így is futotta.

A 2014-15-ös szezonban a legszebb eredménye az volt, hogy Dale, Murphy és Bingham legyőzésével a legjobb négy közé jutott a 2014 Australian Openen, a döntőbe jutásért Robertsontól kapott ki. A 2014-es UK-bajnokságon és a 2015-ös Indian Openen negyeddöntős volt. A 2015-ös világbajnokságon könnyedén 32 közé jutott, de ott 10-7-re kikapott Dingtől.

A 2015-16-os évadban gyengébben teljesített Mark, mint korábban. A szezon 10 »nagy« pontszerzője közül csak ötször sikerült eljutnia a legjobb 32-ig, s ebből az ötből is csak egyszer tovább. Míg a megelőző két szezonban a 21., illetve a 18. helyen zárta az egyéves ranglistát, addig 2015-16-ban csak a 42.-en. Megnyerte viszont a 2016. évi szenior világbajnokságot.

A 2016-17-es szezonban háromszor az 5-8. helyen végzett, de a többi versenyen korán kiesett. A világranglistán is szép csendesen csúszott lefelé (két és fél év alatt a 16.-ról a 37.-re). Jól játszott viszont a 2017. évi Championship ligában: az első két csoportot túlélte, a harmadikat pedig megnyerte, meglökve élete első 147-ét a döntőben, majd a győztesek csoportjában ismét lökött egy maximumot.

A 2017-18-as szezonban szinte észre sem vettük Mark Davist, talán csak akkor, amikor a 2018. évi világbajnokság selejtezőjének első két fordulójából egy 10-1-es és egy 10-0-s eredménnyel jutott a legjobb 48 közé, ott azonban kikapott Perrytől.

A 2018-19-es évad első öt versenyéből kétszer 16, egyszer 32, kétszer pedig 64 között esett ki. Aztán jött a nagy produkció: a 46 éves Mark Davis második lett a 2018 Crawley English Openen. Ez volt pályafutása első döntője, s a győzelemhez se sok hiányzott: 9-7-re kapott ki Binghamtől. A döntőt megelőző fordulókban szinte hibátlanul játszott, Higginst 4-2-re, Day-t 5-1-re, O'Sullivant 6-1-re győzte le. A döntőre kissé elfáradt, s a nem túl sűrűn, de mégiscsak előforduló hibáit Bingham kihasználta. A 2019. évi világbajnokság selejtezőjéből ismét eljutott a 32-es főtáblára Lawler, O'Brien és a tehetséges fiatal kínai Lyu Haotian elleni győzelmekkel, a Crucible színházban Higginstől 10-7-re kikapott az első fordulóban.

2019-20-ban három 17-32. helyezés volt a legjobbja. Ezek közül az egyiket a sok ranglistapontot adó 2019 UK-bajnokságon érte el. A két évvel korábbi gyenge szezonja miatt kevés pontot vontak le tőle, ennek is köszönhette, hogy ismét bejutott (bár rövid időre) a top-32-be a ranglistán. A 2020. évi világbajnokságon azonban a legjobb 80 között kikapott Sam Bairdtól (4-6).

2020-21 első két pontszerzőjén a 32 között végzett. A 2020 European Mastersen nem tudott kiállni Selby ellen a 16 közé jutásért vívandó mérkőzésre, mert ellopták a dákóját a parkoló autójából. A dákó másnap megkerült, de a verseny szempontjából későn. A 2020 Championship ligában 9-16. lett, ezenkívül még háromszor jutott a legjobb 32 közé. Ezek egyike a 2021. évi világbajnokság volt, a selejtező utolsó fordulójában 2-7-ről győzte le 10-8-ra Jamie Clarke-ot. A főtáblán Murphytől kapott ki.

A 2021-22-ben a legjobb eredménye a 2021 English Openen elért 9-16. helyezése. Ezen kívül egyszer jutott a legjobb 32 közé.

2022-23 első négy pontszerzőjéből egyszer jutott 64 közé.

Mark Davis Anglia déli tengerpartján, Hastingsben lakik a feleségével, fiával és lányával.
(Utolsó frissítés: 2022. nov. 8-án)

Ryan DAY

Walesi játékos, 1980. márc. 23-án született (42 éves). 1999 óta játszik a main touron.
A 2022. nov. 20-i világranglistán 15., a legjobb helyezése: 6. (2009). Négy pontszerző versenyt nyert*. 13-szor játszott a Crucible színházban, világbajnokság 32-es főtábláján (2004, 2006–2012, 2014–2018), háromszor 5-8., kétszer 9-16. és nyolcszor 17-32. helyet ért el. Két 147-et lökött (2014, 2020). A 2022-23-as a 23. szezonja a main touron.

Élete legjobb ranglistahelyezését, a 6.-at 2009 nyarán érte el Day. Még a következő szezont is 12.-ként zárta 2010-ben. De aztán egy hosszú hullámvölgy vette kezdetét, amiből 2017-ben kezdett kikecmeregni, kétszer sikerült visszajutnia a top-16-ba, 2018-ban és 2022-ben.

Pályafutása elején Ryan Day szinte berobbant a sznúkervilágba. Még a másodosztályúnak számító Challenge Touron játszott, amikor 2001 őszén megnyerte a Masters kvalifikációs versenyét, magán a Mastersen pedig Dave Harold legyőzésével mutatkozott be. A 2002. évi világbajnokságon 64 közé jutott még mindig csak main touron kívüliként. A Challenge Tour 2001-02-es kiírását megnyerte, így lett végül profi. A profisznúker-szövetség „Newcomer of the Year 2002” (a 2002-es év újonca) címmel jutalmazta Dayt. 2004-ben, Crucible-beli debütálása alkalmával 9-7-re vezetett John Higgins ellen, de veszített 10-9-re. 2006-ban hasonló történt vele a világbajnokságon: a 16 között Ronnie O’Sullivan ellen vezetett 9-7-re, majd kikapott 13-10-re.

A pontszerzőkön elért második helyek, valamint két elődöntő, több negyed- és nyolcaddöntő azt eredményezte, hogy 2007 nyarán Ryan Day top-16-os játékos lett. A 2008-as világbajnokság második fordulójában, „élete mérkőzésén” 13-9-re legyőzte a világbajnoki cím védőjét, John Higginst, s ezzel először jutott be vb-n a legjobb nyolc közé. Hendry állította meg. A 2009-es világbajnokságon ismét bejutott a negyeddöntőbe, ahol ezúttal Mark Allennel szemben maradt alul 13-11 arányban. A 2009-10-es szezon kissé gyengébb lett, sem elődöntő, sem döntő nem jött össze számára, csak két negyeddöntő.

A 2010-11-es évad egyenesen siralmasan indult: a sok első körös vereség eredményeként néhány hónap alatt zuhant le Ryan a lista 12. helyéről a 25.-re. Úgy tűnt, hogy itt vége szakad a vesszőfutásnak, mert a nagy pontszerzőkön a továbbiakban mindig főtáblára jutott, a Championship liga egyik csoportját is megnyerte. Ronnie O'Sullivan is »segített« Ryannek, mert mind a Welsh Openen, mind a China Openen indiszponáltan, rossz formában játszott ellene, így juttatva ellenfelét egy körrel tovább. 2011 nyarán mégis csak 28., októberben 30. volt a ranglistán az a Ryan Day, aki két évvel korábban 6. volt!

Már-már azt hittük, hogy a 2011-12-es szezonban megindul Day a visszafelé kapaszkodás útján, mert az első négy nagy pontszerzőn túljutott a selejtezőkön, bár a főtáblán nem tudott mérkőzést nyerni, de aztán ez kétszer megint nem sikerült. Sok játékossal ellentétben Ryan Day a »kis« pontszerzőkön sem tudott elegendő pontot gyűjteni. A 2012-es világbajnokság végre jól sikerült: újabb negyeddöntővel gyarapította a játékos az eredménylistáját.

A 2012-13-as szezonban valami megpislant Ryan Day játékában, reménykedhettünk, hogy talán mégsem válik örökre középszerűvé az egyszer nagy reményekre jogosító fiatalember. Az első öt nagy pontszerző közül háromszor 16 között, egyszer 32 között végzett, két kis pontszerzőn (PTC-n) pedig negyeddöntőbe jutott. De a szezon második fele megint csak halványabbra sikerült.

A 2013-14-ben Day fokozatosan javuló teljesítményt nyújtott, egy fél év alatt előrejött a világranglistán a 31. helyről a 21.-re. Hosszú idő után ismét nyolc, illetve négy közé jutott egy-egy »nagy« pontszerzőn. A 2014-es világbajnokság első körében a világranglista-9. Maguire-t győzte le 10-9-re, de aztán kikapott Trumptól.

2014-15-ös, 2015-16-os szezonok és a 2016-17-es évad első fele átlagosan jól teltek el a játékos számára sok-sok 32 és 16 közötti eredménnyel, két és fél év alatt négy negyeddöntővel.

2017 elején hirtelen magabiztosabbá, összeszedettebbé vált Day. A 2017 German Mastersen 5-8. lett (Allent verte meg a 32 között), a 2017 World Grand Prix-n pedig kilenc év elteltével jutott ismét döntőbe Bingham, M. White, Murphy és Fu elleni győzelmekkel. Itt szerencsétlenségére a kitűnő hetet kifogó Hawkinsszal találkozott, akivel már nem bírt. A Fu elleni elődöntőt 2-4-ről fordította meg 6-4-re. Sokáig emlékezetes marad a nyolcadik frém, amelyet 12-76-ról nyert meg, pedig Fu már 13 ponttal túl volt a frémgolyón.

2017-18-ben végre megszületett a 37 éves Day pontszerző-győzelme, mindjárt kettő is. Érdekesség, hogy mindkettőt PTC-versenyből »nagy« pontszerzővé kinevezett versenyen érte el foghíjas mezőnyben, de ugyanakkor kevés pénzdíjat/ranglistapontot szerezve. A 2017 Riga Mastersen a legyőzöttek névsora (Hawkins, Milkins, Kyren Wilson, Perry, Mark Williams, Maguire) mégis értékessé tette a sikert. A 2018 Gibraltar Open megnyerése alkalmával Joe Perry volt a legnevesebb ellenfele. Kiemelkedő eredményt ért el Day 2017 UK-bajnokságon, a 3-4. helyen végzett, ezzel a 19. helyről visszajutott a top-16-ba és biztosította magának az indulás jogát a 2018 Mastersen. Mintha ennyivel megelégedett volna, mert a döntőbe jutásért vívott mérkőzésen nem küzdött eléggé Murphy ellen (6-3 Murphynek), pedig ellenfele hibázott annyit, hogy jobb játékkal legyőzhető lett volna. A 2018-as világbajnokság főtáblájára jutásért selejtezőt kellett játszania Day-nek, mert a mérvadó ranglistán csak 17. volt. A Crucible színházban 7-3-ra, 8-5-re is vezetett McGill ellen, mégis kikapott 10-8-ra, a 17-32. helyen végzett.

A 2018-19-es évad első felében négy negyeddöntőt ért el Day és biztosan őrzte a helyét a top-16-ban. Aztán megtört a lendület, és a 2019 Gibraltar Open 2. helyét kivéve sok babér nem termett számára. A 2019. évi világbajnokság selejtezőjének második körében 10-3-ra kikapott Tian Pengfeitől, így a 49-80. helyen végzett.

A 2019-20-as szezonban csak egyszer sikerült eljutnia a legjobb 32-ig az első és második körös kiesések mellett. A 2020. évi világbajnokság selejtezőjének utolsó fordulójában Jordan Browntól kapott ki 10-6-ra. Az egyéves ranglistán 55. volt.

A 2020-21-es évadban három 32 közötti helyezésig jutott el a 2021 Shoot Out előtt. A 2019 februárjában még top-16-os játékos 2021 januárjára lecsúszott az 50. helyre. Szerencsétlenségére a 2020 UK-bajnokságon nem indulhatott pozitív vírustesztje miatt. A 2021 Shoot Out egyfrémes versenyt viszont sikerült megnyernie, többek között M. Williams és Selby legyőzésével. Ez volt a harmadik pontszerző-győzelme, amellyel egyből előrejött a ranglistán a 32. helyre. Ezt követően még kétszer végzett a legjobb 16 között.

A 2021-22-es szezon első versenyén (2021 Championship League) az 5-6. helyen végzett. A több fordulós, körmérkőzéses verseny folyamán a győzelmek és döntetlenek mellett egyetlen veresége volt, a későbbi győztes Gilberttől. Ez után a verseny után azonban első és második fordulós kiesések következtek egészen a 2022 German Mastersig, ahol negyeddöntős volt. Ugyancsak 5-8. helyezést ért el a 2022 European Mastersen is. A világranglistán előrejött a 22. helyre, két és fél éve volt utoljára itt. A 2022. évi világbajnokság azonban nem sikerült, a selejtezőben kikapott Yuan Sijun kínai ifjonctól.

2022 őszén, a British Open döntőjében az előzőleg esélytelenebbnek tartott Ryan Day egészen remek játékot nyújtott és 10-7-re legyőzte Mark Allent. Ez volt a negyedik pontszerző-győzelme, ezzel élete legrangosabb tornáját nyerte és élete legnagyobb pénzdíját tehette zsebre, visszakerült a világranglista első 16 helyezettje közé és kvalifikált a Bajnokok Bajnokára, ahol az 5-8. helyen végzett.

Ryan Day nős, érdekesség, hogy édesapja második feleségének a húgát vette el. Két lányuk van, Francesca 2006-ban, Lauren 2010-ben született.
twitter.com/ryan23day
* 2017 Riga Masters, 2018 Gibraltar Open, 2021 Shoot Out, 2022 British Open
(Utolsó frissítés: 2022. nov. 28-án)

DING Junhui

Kínai versenyző, 1987. ápr. 1-jén született (35 éves). 2003 óta profi.
A 2022. nov. 20-i világranglistán 19. Vezette a világranglistát 2014. dec. 7-től 14-ig és 2015. jan. 24-től febr. 8-ig. Tizennégy pontszerző versenyt* és egy Masterst (2011) nyert. Eddig 16-szor játszott a Crucible színházban, a világbajnokság 32-es főtábláján (2007–2022), egyszer 2., kétszer 3-4., háromszor 5-8., ötször 9-16. és ötször 17-32. helyen végzett. Hat hivatalos 147-et lökött. A 2016. évi hatpirosas világbajnok. A 2022-23-as a 20. profi szezonja.

Ding Junhui a legeredményesebb és a legismertebb kínai játékos volt hosszú évekig. Tehetségét, szorgalmát, játéktudását, rutinját, életkorát, állami támogatását, kitűnő körülményeit tekintve már jóval korábban kellett volna ostromolnia a világranglista elejét, a világelsőséget végül 2014. dec. 7-én érte el első ázsiai játékosként, igaz, csak rövid időre. Világbajnoki címet sem sikerült még szereznie, pedig „megérdemelné”, „járna neki” – ahogy mondják sokan. Az évek viszont rohannak, Ding már 35 éves, s ennél idősebben a legutóbbi harminc évben csak Parrott (36) és Bingham (38) szerezték meg első világbajnoki címüket.

2002 volt a nagy berobbanás éve, amikor mindössze 15 éves volt Ding. Megnyerte Ázsia felnőtt és 21 éven aluli bajnokságát, az U-21-es világbajnokságot, az Ázsiai Játékok sznúker egyéni számát, továbbá 3-4. lett a felnőttek IBSF- (amatőr) világbajnokságán. 2003 őszétől játszik a main touron.

2005 és 2007 között igen sok és jó eredményt sznúkerezett össze a tizenéves játékos. 2005-ben hazai közönség előtt megnyerte a China Opent, Stephen Hendryt győzte le a döntőben 9-5-re. Ezt 110 millió kínai követte figyelemmel a tévé képernyői előtt, akkor ez volt a valaha mért legnagyobb publikum sznúkereseményen. A 2005. évi UK-bajnokság döntőjében Steve Davis ellen nyert, a 2006-os Északír Kupa döntőjében O’Sullivant győzte le. 2006-ban megvédte a bajnoki címét az Ázsiai Játékokon. 2007 nyarán, 20 évesen, már 9. volt a világranglistán. Komoly szaktekintélyek jósolták azt, hogy Ding hamarosan ugyanúgy halomra fogja nyerni a világbajnokságokat, mint ennyi idős korában Hendry tette. De ehelyett kezdetét vette egy két és fél éves mélyrepülés, 2007 tavaszától 2009 őszéig szinte semmi nem sikerült Dingnek, első és második körös vereségek váltogatták egymást.

2009-től 2013 nyaráig Ding pályafutásának az a szakasza tartott, amikor ért el szép sikereket, nyert nagy versenyeket, de ezek között hullámvölgyek, váratlan kiesések tarkították a képet. A halomra nyert világbajnokságokból, a sznúkervilág Ding általi uralásából ezekben az években még nem lett semmi.

A 2013-14-es szezonban aztán hirtelen toronymagasan kiemelkedett a mezőnyből, beérett klasszis versenyzővé. Az első 11 »nagy« pontszerző verseny közül ötöt megnyert, egy hatodikon második lett. Csodálatos eredmények! Utoljára Stephen Hendry nyert egy szezonban öt pontszerzőt 1990-91-ben. (A 2013-as Shanghai Mastersen Ding Junhui és Xiao Guodong történelmet írtak: ez a verseny volt az első, amelynek a döntőjét két kínai játékos játszotta.) Előbb-utóbb a várva várt világbajnoki győzelemnek is meg kell születnie, gondolta mindenki, a kérdés csak az volt, hogy előbb vagy csak utóbb. És nem sikerült 2014-ben sem! A világbajnokság legnagyobb szenzációja volt, hogy a vb-főtáblán életében először játszó, addig szinte semmit fel nem mutató Michael Wasleytől kikapott Ding az első fordulóban 10-9-re.

A 2014-15-ös szezonban is érték Dinget ilyen kellemetlen meglepetések: sem a 2014-es Wuxi Classic, sem a 2014-es Int. Championship 64-es táblájára nem tudott feliratkozni, mert elvérzett a selejtezőben, a 2014-es UK-bajnokságon pedig a 32 között a 18 éves zöldfülű Cahilltől kapott ki, a 2015-ös German Mastersen a 32 között Ryan Day-től. Érdekes módon éppen e gyenge eredmények közepette lett világelső, köszönhetően az előző sikeres évének, Selby és Robertson szintén gyengébb UK-szereplésének, és annak, hogy a 2014. decemberi pontvágáskor ő veszítette a legkevesebbet a két évvel azelőtti pontokból. A 2015-ös China Openen megint az erőteljes Dinget láthattuk, a 3-4. helyen végzett, éppen csak kikapva a döntőbe jutásért. A 2015-ös vébén viszont súlyos, 13-4-es vereséget szenvedett a negyeddöntőben Trumptól.

Ding Junhui a 2015-16-os szezontól Terry Griffiths edzővel kezdett dolgozni. Az egész sznúkervilág kíváncsian várta, hogy az az edző, aki már sok játékossal csodát tett, milyen hatással lesz a kínai fiú eredményeire. Olvastam olyan véleményt is, hogy Dingnek a fejét kellene kicserélni, s arra még Terry Griffiths sem képes. Az első év után még mindig nem tudtuk, sikerült-e a fejcsere. Ugyanis a 2015-16-os szezonban a Shanghai Masters negyeddöntőjében 5-4-re kapott ki a későbbi győztes Kyren Wilsontól, az Int. Championshipen a 17-32., az UK-bajnokságon a 65-128., a 2016-os German Mastersen a 33-64. helyen végzett. A 2016-os Welsh Openen a negyeddöntőig jutott és meglökte a hatodik 147-ét. A legjobb eredményét a 2016-os World Grand Prix-n érte el, egy 3-4. helyet. A világbajnokság előtti selejtezőn azonban könnyedén túljutott, majd meg sem állt a 2. helyig, eddigi legjobb vb-helyezéséig. Győzhetett is volna Selby ellen, ha a döntő elején nem engedi el őt 6-0-ra. Később kétszer is megközeleítette ellenfelét egy frémre, de utolérni nem tudta, 18-14-re kapott ki a 29 éves játékos. A világbajnokság során 15 db százast lökött, csak eggyel kevesebbet, mint Hendry rekordja.

A 2016-17-es évad mindjárt két egymást követő győzelemmel kezdődött Ding számára: megnyerte a hatpirosas világbajnokságot, azt követően pedig a 2016-os Shanghai Masterst. Ez utóbbi döntőjében visszavágott Selbynek a vb-döntőben elszenvedett vereségért. A 2016 Int. Championshipen Ding a legváltozatosabban mutatta be különféle arcait. A 128 közül csak kínkeservesen jutott tovább 2-5-ről fordítva 6-5-re Mann ellen. Két sima győzelem után javuló játékkal jutott túl Waldenen, Higginsen és Trumpon, a döntőben viszont 10-1-re kiütötte őt Selby. Következett megint több korai kiesés, majd a 2017 Players Championshipen 3-4. lett, éppen csak kikapva Futól 6-5-re a döntőbe jutásért. A 2017-es világbajnokság megint a nagy lehetőséget hozta Ding számára, mert ha nehezen is (Liang ellen 13-12, O'Sullivan ellen 13-10), de bejutott a legjobb négy közé. Itt Selbyvel vívott egy azonnal klasszikusnak kikiáltott elődöntőt, amelyet 12-12-ről jól hajrázva végül Selby nyert meg 17-15-re.

2017-18-ban megszületett Ding 13. pontszerző-győzelme. A 2017 Yushan World Openen lett első Xiao, Perry, Li Hang, Brecel és a döntőben Kyren Wilson legyőzésével. A 2018-as világbajnokság megint nyerési eséllyel kecsegtette Dinget, hiszen az első két fordulóban magabiztosan, könnyedén győzött (10-3 Xiao ellen, 13-4 McGill ellen), miközben a nagy riválisok kiestek, de a negyeddöntőben 13-5-re kikapott Hawkinstól.

A 2018-19-es évadban Ding nagyon kevés versenyen indult és egyetlen 5-8. helyezést ért el pontszerzőn, négy között egyszer sem volt. A 2019. évi világbajnokságon is csak egy 9-16. helyezésre futotta. A második fordulóban vezetett Trump ellen 9-7-re, de a mérkőzés utolsó szakaszában Trump ellenállhatatlanul kezdett játszani, aminek a kínai játékos nem találta meg az ellenszerét, 13-9-re kikapott.

A 2019-20-as szezon daqingi pontszerzőjén negyeddöntőt ért el, Allentől kapott ki a legjobb négy közé jutásért. Az ezt követő versenyeken 64, 128, 16, majd ismét 128 között esett ki. A 2019 Guangzhou China Championshipen csak a 33-64. lett, s ezzel kiesett a top-16-ból. Amikor már egyre kevésbé volt érthető Ding óriási hullámvölgye, akkor az utolsó versenygyőzelme (2017 Yushan World Open) után 27 hónappal ismét győzött: a 2019 UK-bajnokságot nyerte meg olyan jó játékkal, mintha mi sem történt volna a közben eltelt két évben. Sorban legyőzte Cartert, O'Sullivant, Liangot és Yan Bingtaót, a döntőben pedig azt a Maguire-t, aki az elődöntőben fantasztikus formában 6-0-ra elsöpörte Allent. Ez volt Ding 14. pontszerző-győzelme és harmadik UK-bajnoki címe. Az ezt követő hat pontszerzőn megint csak 32 és 16 közötti kiesések következtek. Érdekesség, hogy 2020 első másfél hónapjában a skót Donaldson háromszor is legyőzte Dinget. A koronavírus-járvány miatt a játékos hazautazott Kínába, még a kéthetes karantént is vállalva. Nem jött vissza Angliába a 2020 Tour Championship miatt sem, csak a 2020. évi világbajnokságra. Itt a későbbi győztes O'Sullivan állította meg a 16 között.

A 2020-21-es szezon első pontszerzőjén negyeddöntős volt Ding, Selbytől kapott ki a négy közé jutásért vívott mérkőzésen. A második versenyen (2020 English Open) a 9-16. helyen végzett, itt Higginstől kapott ki. A 2020 Northern Ireland Openen szintén 5-8. lett, visszavágott Higginsnek (4-1), de a következő fordulóban O'Sullivantől kikapott (2-5). A továbbiakban Grace (5-6), ismét O'Sullivan (4-5) és Vafaei (1-4) állta útját. A 2021 German Mastersen még negyeddöntős volt, de később vagy nem indult, vagy korán kiesett a versenyeken. A 2021. évi világbajnokság első fordulójában 10-9-re kikapott a selejtezőről érkezett Binghamtől.

A 2021-22-es szezonban Ding Junhui mindössze nyolc versenyen indult, eleinte nem sok sikerrel. A 2022 Turkish Mastersen azonban már-már a verseny győztesét láttuk benne, de a négy között kikapott Selttől 6-5-re. A 2022 Gibraltar Openen negyeddöntős volt. Így is csak a világranglista 29. helyen állt az a játékos, aki az előző szezon végén még 8. volt. A 2022. évi világbajnokságon selejtezőt kellett játszania, de sikeresen eljutott a Crucible színházba, ahol az első fordulóban nagy küzelem után 10-8-ra kikapott Kyren Wilsontól.

2022-23-ban az első négy pontszerző közül kétszer nem indult, egyszer 32, egyszer pedig 64 között esett ki. Ezt követően viszont második (majdnem első) lett a 2022 UK-bajnokságon. A negyeddöntőben 6-0-ra lépte le O'Sullivant, a döntőben 6-1-re vezetett Allen ellen. Aztán megállt a tudomány, illetve Allen kezdett frémnyerő brékeket lökni. 1-6-ról pillanatok alatt 8-6-ra fordult az állás, Allen több frémet nyert egyvégtében, mint Ding Ronnie ellen két nappal azelőtt. Végül Allen győzött 10-7-re.

2020 nyarán megnyílt Sheffieldben az új Ding Junhui Sznúkerakadémia. Nincsenek részletes információink arról, hogy Ding csak a nevét, esetleg a nevét és a pénzét adta a létrehozásához, vagy a szellemi és szervező munkáját is, hogy az ő tulajdona-e az akadémia, és hogy ő vezeti-e a vállalkozást vagy csak ott edz.

Ding Junhui 2012-ben vett egy házat Sheffieldben, itt él a feleségével, amikor Angliában tartózkodnak. 2018-ban született meg a kislányuk.
twitter.com/ding_academy
www.instagram.com/ding_junhui/?hl=hu

*2005 China Open, 2005 UK-bajnokság, 2006 Northern Ireland Trophy, 2009 UK-bajnokság, 2012 Welsh Open, 2013 PTC nagy döntő, 2013 Shanghai Masters, 2013 Indian Open, 2013 International Championship, 2014 German Masters, 2014 China Open, 2016 Shanghai Masters, 2017 Yushan World Open, 2019 UK-bajnokság
(Utolsó frissítés: 2022. nov. 27-én)

Tom FORD

Angol játékos, 1983. aug. 17-én született (40 éves). 2000 óta profi, Leicesterben él.
24. a  világranglistán a 2022-2023-as szezon végén 24., a legjobb helyezése 20. (2021. dec. 19. – 2022. jan. 23.). »Nagy« pontszerző versenyt nem nyert, de kicsit kettőt is: 2010-ben a PTC3-t és 2011-ben a PTC11-et. »Nagy« pontszerzőn a legjobb eredménye: 2016 Paul Hunter Classic 2. + 2023 German Masters 2. Öt hivatalos 147-et lökött 2007 és 2019 között. A Crucible színházban, világbajnokság 32-es főtábláján négyszer játszott (2010, 2014, 2017, 2020), mind a négyszer a 17-32. helyen végzett. A 2022-23-as a 21. szezonja volt a main touron.

Tom Ford hat éven át [2005–2010] a 40.-50. hely körül tanyázott a világranglistán, pedig többre lett volna hivatott, mert kitűnő volt a bréképítése, élvezetes volt a játéka, ha jó formában volt. Ilyenkor bárkit megszorongatott vagy legyőzött. Végre el is mozdult a holtpontról, mert a 2009-10-es szezontól határozottan javultak az eredményei. 2010 augusztusában megnyerte a PTC3 versenyt, s még egy-két jobb helyezésének köszönhetően 2010. decemberre elérte a top-32-t.

Kitűnő évet zárt Tom Ford 2012 nyarán. A 2011-12-es szezon kilenc nagy pontszerzője közül csak kétszer nem sikerült a főtáblára jutnia a selejtezőről, háromszor viszont a 9-16. helyen végzett, nyert egy PTC-t is. Igazán méltó befejezése lett volna a jó sorozatnak, ha ismét eljut a Crucible színházba, a vb-re, de 10-9-re kikapott az oda jutásért Cao Yupengtől.

A 2012-13-as szezon »nagy« pontszerzői közül ötször főtáblára jutott, az Australian Openen és a Welsh Openen a 9-16. helyen végzett. A szófiai European Tour 4 versenyen meglökte pályafutásának második 147-ét, a PTC nagy döntőjén pedig a legjobb négyig jutott. Ez volt élete első elődöntője »nagy« pontszerző versenyen.

A 2013-14-es szezonban a legjobb eredménye a 2013-as Australian Openen elért negyeddöntője. De utána egy igen mély hullámvölgybe jutott Tom, sokszor kapott ki a világranglistán jóval mögötte álló játékosoktól. A 2011 és 2013 között őrzött 22-27. ranglistahelyről 2015 áprilisára visszacsúszott a 63. helyre, s ha a 2015-ös világbajnokságon nem sikerült volna a legjobb 48 között végeznie, ki is eshetett volna a profik közül.

A 2015-16-os szezonban kezdett véget érni a rémálom. A Riga Open kis pontszerzőn 2. lett, s a nagy pontszerzők közül egyszer 32, kétszer pedig 16 között végzett.

A 2016-17-es évadban hullámzóak voltak Tom Ford eredményei. A 2016 Paul Hunter Classic pontszerzőn egyenesen döntőbe jutott, ahol Selbytől kapott ki. A további versenyeken 16, 32, 64 között, hatszor pedig az első fordulóban esett ki. A 2017 German Mastersen az 5-8. helyen végzett, itt a selejtezőben 5-1-re legyőzte Trumpot, majd Ebdont és Kinget is kiverve jutott el a legjobb nyolcig, közben meglökve élete harmadik hivatalos 147-ét. A szezon végén eljutott a vb 32-es főtáblájára, a Crucible színházba, ott azonban az első fordulóban kikapott Hawkinstól.

2017-18-ban átlagos teljesítménnyel őrizte a világranglistán elfoglalt 32–37. helyét, de még nem sikerült visszakapaszkodnia az egyszer már elért 25. körüli szintre.

A 2018-19-es évad eredményei közül kiemelkedik a 2018 UK-bajnokságon elért 3-4. helyezése, amelyet Milkins, McManus, az ebben a szezonban igen jó Lu Ning és a Trumpot kiverő Perry legyőzésével ért el. A döntőbe jutásért O'Sullivantől kapott ki. Ugyanakkor sokszor szenvedett vereséget a szezon folyamán olyan játékosoktól, akik bőven mögötte álltak a világranglistán (Tian, Lilley, O'Donnell, Maflin, Slessor, O. Lines, Hallworth). A 2019. évi világbajnokság selejtezőjének harmadik fordulójában a fiatal kínai Luo Honghao győzte le őt 10-8-ra, így a 33-48. helyen végzett.

A 2019-20-as szezont egy 17-32. és egy 5-8. helyezéssel kezdte, majd a 2019 Crawley English Openen egy elődöntővel folytatta. Ezen a versenyen Kyren Wilsont és Murphyt is legyőzte, a döntőbe jutásért Gilberttől kapott ki. A 2020 Cheltenham World Grand Prix-n újabb elődöntőt ért el Maguire, Selt és Gary Wilson elleni sikerekkel. A döntőbe jutásért »csak« a világranglista 21. helyén álló Dottot kellett volna legyőznie, de az élete legjobb formájában játszó ellenfele nyert 6-4-re. A 2020. évi világbajnokság selejtezőjéből eljutott a 32-es főtáblára, de ott 10-8-ra kikapott a címvédő Trumptól. Ford ebben a szezonban két 147-et is lökött, a negyediket és az ötödiket.

2020-21 első fele eredményesen telt a számára. Elért egy 3-4. (2021 German Masters) és egy 5-8. (2021 Welsh Open) helyezést. Ez utóbbi versenyen legyőzte többek között K. Wilsont és Lisowskit is, M. Williamstől is csak 5-4-re kapott ki. Ezenkívül egyszer 16, háromszor pedig 32 közé jutott. 2021 márciusa és áprilisa kevésbé sikerült, a 2021. évi világbajnokságon a 49-80. helyen végzett.

A 2021-22-es szezon jól indult: 3-4. lett a 2021 Championship ligában, többek között 3-0-ra legyőzve Trumpot. A 2021 British Openen viszont korán kiesett, a következő versenytől vírusfertőzése miatt vissza kellett lépnie. Legközelebb a 32 indulós 2021 World Grand Prix-n hívta fel magára a figyelmet, mert legyőzte Higginst és Trumpot. Végül Selbytől kapott ki a négy közé jutásért vívott mérkőzésen, de az ezért az 5-8. helyért kapott sok ranglistapont hozzásegítette pályafutása legjobb ranglista-helyezéséhez (20.). A 2022 European Mastersen újra 5-8. helyet ért el, ismét legyőzve Higginst. A 2022. évi világbajnokságon 33-48. helyezést ért el.

A 2022-23-as szezont három korai kieséssel kezdte, majd a 2022 Northern Ireland Openen 9-16. helyezést ért el. A 2022 UK-bajnokságon újabb elődöntőt ért el, többek között Saengkhamot, Higginst, Brecelt és Perryt győzte le, végül Dingtől kapott ki. Ezzel a szép eredménnyel tíz helyet ugrott előre a világranglistán (32. → 22.). Ezt követően eléggé hektikussá váltak az eredményei. Döntőbe jutott a 2023 German Mastersen, de több versenyen kiesett a legelső fordulóban, többek között a 2023-as világbajnokságon is (ő volt az első áldozata az ezen a vébén remeklő fiatal kínai Si Jiahui-nak).
(Utolsó frissítés: 2023. máj. 9-én)





Marco FU      傅家俊

Hongkongi játékos, 1978. jan. 8-án született (44 éves). Eredeti neve Fu Ka Chun. 1998 óta profi.
A 2022. okt. 23-i világranglistán 103., a legjobb helyezése 5. (2017. jún. 25. – aug. 22.). Három pontszerző versenyt nyert*. Eddig 18 alkalommal játszott a Crucible színházban, világbajnokság 32-es főtábláján (1999–2001, 2003, 2005–2018), kétszer a 3-4., kétszer az 5-8., négyszer a 9-16. és tízszer a 17-32. helyen végzett. Három hivatalos 147-t lökött (2000, 2012, 2015). 2010-ben megnyerte az ázsiai »olimpia«, az Ázsiai Játékok sznúker egyéni számát. A 2022-23-as a 25. profi szezonja.

Marco Fu 1997-ben megnyerte az amatőrök világbajnokságát és a 21 éven aluliak világbajnokságát, majd 1998-tól profinak szerződött. Szinte üstökösként érkezett a legnagyobbak közé, mert élete első pontszerző versenyén (1998 Grand Prix) mindjárt 2. lett a húszéves fiatalember, hét ellenfelét győzve le a döntőbe jutásig, köztük Ebdont és O’Sullivant is. Csak Stephen Lee tudta megállítani a fináléban. Ugyanebben a szezonban még háromszor jutott fel a 32-es főtáblára, s egy év alatt a világranglista 377. helyéről a 35.-re ugrott előre.

A második szezonja végére már – hipp-hopp – bent is volt a top-16-ban, köszönhetően két elődöntőnek és további szép helyezéseknek. Aztán kezdtek mutatkozni a megtorpanás jelei. 2000 és 2003 között három olyan szezon következett, amikor a 16 közé jutás is ritka sikernek számított. Majd a 48 és 32 közötti vereségek botladozásaiból egy varázsütésre föltámadt Fu, a 2003-as világbajnokságon O’Sullivan és McManus legyőzésével negyeddöntőbe jutott, néhány nappal később pedig megnyerte a premier ligát.

Ez a 2003. tavaszi fellángolás sem volt tartós. Az évek múltak, és Fu már végképp letért az üstököspályáról, »nagyon jó kis játékossá« változott, aki mindig biztosan ott volt a legjobb 25-30 között, időnként a 16-ban, de a kirobbanó sikerek, a nagy győzelmek elmaradtak. A 2006. évi világbajnokság is a nagy lehetőség elszalasztása volt, hiszen a döntőbe jutásért 17-16-ra kapott ki Peter Ebdontól. Már-már úgy tűnt, hogy Marco Funak ítélhetik a „pontszerző versenyt sosem nyert játékosok között a legjobb” kétes dicsőségű címét, amikor 2007 októberében megtört a jég. Élete legjobb játékával nyerte meg a Grand Prix-t, a döntőben O’Sullivan ellen győzött. Ez a siker egy újabb hullámhegyet indított el, s majdnem megszületett a második nagy győzelem is: a 2008-as UK-bajnokság döntőjében csak minimális különbséggel maradt alul Shaun Murphyvel szemben.

A 2009-10-es és az azt követő szezon megint gyengébb lett. Fu szerencsétlenségére két olyan versenyen remekelt ebben az időszakban, amiért nem adtak pontot: 2010 novemberében megnyerte az Ázsiai Játékok sznúker egyéni számát, 2011 januárjában pedig 2. lett a rangos Mastersen. A 2011-es German Mastersen szép 3-4. helyet ért el, de a 2010-11-es szezon három utolsó versenye három első körös vereséget és a ranglista 23. helyét hozta Funak.

A 2011-12-es szezon elején folytatódott Fu vesszőfutása. Egyik első körös vereség érte a másikat, s az a játékos, aki 2010 októberében még 16. volt a ranglistán, egy évvel később 29. lett. Nagyon kellett kapaszkodnia, hogy legalább a top-32-ből ne essen ki.

A 2012-13-as szezonban versenyt éppen nem nyert Fu, de azon kívül mindenféle eredménye volt nagy pontszerzőkön: 2., 3-4., 5-8., 9-16., 17-32., 33-48. Hát ezért kiszámíthatatlan!

A 2013-14-es szezonban ismét nagy formában versenyzett, több pénzdíjat nyert, mint a megelőző két szezonban összesen. 2013 júliusában megszületett a második, »nagy« pontszerzőn elért győzelme. Ausztráliában sorra legyőzte Dohertyt, Murphyt, Dale-t, Milkinst és a döntőben N. Robertsont. Még egy kimagasló eredményt ért el ebben a szezonban: 2. lett a 2013-as International Championship nagy pontszerzőn, 10-9-re veszítette el a döntőt Dinggel szemben. Néhány héttel később ugyan a 2013-as UK-bajnokság negatív szenzációját szolgáltatta azzal, hogy a 128 között kikapott egy amatőr játékostól, de a további versenyeken 3-4., 5-8. helyezéseket ért el. A 2014-es világbajnokságon egy ágon volt a címvédő O'Sullivannel, s sokan várták a Fu - O'Sullivan negyeddöntőt, mert a hongkongi játékos az átlagosnál többször legyőzte már Ronnie-t. De a csata elmaradt, mert Fu simán kikapott Murphytől a nyolcaddöntőben.

A 2014-15-ös és a 2015-16-os szezon csendesen folyt Fu számára egészen a 2016-os világbajnokságig. Összesen hatszor végzett az 5-8. helyen nagy pontszerzőn, de előrébb egyszer sem jutott. A világbajnokságon aztán a döntő közelében járt: az elődöntőben 17-15-re kapott ki Mark Selbytől. Előtte Ebdont, McGillt és Hawkinst győzte le.

A 2016-17-es évad első kilenc pontszerzőjén nem jutott túl a legjobb 32-n, de aztán az UK-bajnokságon simán jutott a negyeddöntőbe, ahol 2-5-ről legyőzte Jamie Jonest 6-5-re. A döntőbe jutásért O'Sullivan volt az ellenfele, akitől viszont ő kapott ki 6-5-re. (5-4-es vezetésénél az utolsó barnát hagyta a lyuk szájában...) A fokozatosan javuló forma meghozta Fu számára a harmadik pontszerző-győzelmét a 2016 Scottish Openen. Az egész versenyen kitűnően játszott, összesen 11 százast lökött. A döntőben 1-4-ről győzte le Higginst 9-4-re. Különösen emlékezetes a 9. frém nagyszerű biztonsági csatája: Higginsnek már Fu hibájára lett volna szüksége a frém megnyeréséhez, s e cél érdekében adta is a sok-sok remekebbnél remekebb sznúkert, Fu pedig kivétel nélkül mindegyikből kimenekült. A jó forma tovább is kitartott, a 2017 World Grand Prix-n 3-4., a 2017 Players Championshipen a 2. helyet szerezte meg. A 2017-es világbajnokságon remek csemegének ígérkezett a Selby-Fu negyeddöntő az egy évvel korábbi szoros (17-15-ös) elődöntőjük fényében. De ezúttal sokkal simábban győzött Selby, 13-3-ra. Igaz, az előző két fordulóban Selby átsétált az ellenfelein, míg Fu az első mérkőzését 1-7-ről nyerte meg 10-9-re Brecel ellen, a másodikban pedig óriási csatát vívott N. Robertsonnal (13-11).

Fu 2017-18-as szezonját beárnyékolta, hogy szembetegsége miatt látási problémákkal küszködött, majd pedig a szemműtéte után egy fél évet kihagyott. Az a lehetőség is felmerült, hogy a 40 éves játékos befejezi a pályafutását, de mégis úgy döntött, hogy folytatja. 2018 őszén sikerült visszajutnia a top-16-ba, ahonnan a kihagyás miatt csúszott ki. 2018 decemberében azonban levonták a ranglistapontjaiból a 2016 Scottish Open megnyeréséért kapott 70 000 pontot, ezért visszaesett a 24. helyre. A szezon végéig a további versenyeken vagy nem indult vagy korán kiesett.

A 2018-19-es szezonban és 2019-20-as első felében Fu a régi önmagához képest sehol sem volt. A 2019 UK-bajnokságon a 17-32. helyen végzett. A 32 közé jutásért K. Wilsont emlékezetes csatában győzte le 1-4-ről, 3-5-ről fordítva 6-5-re. A következő fordulóban azonban kikapott Li Hangtól. Hasonló volt a helyzet a 2019 Scottish Openen: Maguire-t legyőzte, a következő fordulóban kikapott Un-Nooh-tól. Bízzunk benne, hogy Fu előbb-utóbb visszakapaszkodik majd az őt megillető pozícióba. Az első lépést megtette a 2020 Dornbirn European Mastersen, ahol az 5-8. helyen végzett. 2018 augusztusa óta ez volt az első nyolc közötti helyezése. Ezt követően a szezon végéig kétszer kiesett az első fordulóban, háromszor pedig nem indult, közte – a koronavírus-járvány miatt – a 2020. évi világbajnokságon sem.

A 2020-21-es szezonban szintén nem indult Európában rendezett versenyen. A szezon végén így kiesett a main tourról, de a következő két szezonra [2021-22 és 2022-23] meghívotti státust kapott.

2021-22-ben a main tour egyetlen versenyén indult, a 2022. évi világbajnokságon. A selejtező elsőfordulójában 6-5-re kikapott Burnstól.

A 2022-23-as szezon első pontszerzőin nem remekelt, de a szülőhazájában rendezett meghívásos Hong Kong Mastersen remek játékkal második lett, meglökte közben ötödik maximumát is.

Marco Fu Hongkongban született, de 12 éves korában szüleivel együtt áttelepült a kanadai Vancouverbe. Itt kezdett el komolyabban sznúkerezni. 18 éves volt, amikor a hongkongi sportvezetők visszahívták, és felajánlották neki, hogy hongkongi színekben kezdje meg profi pályafutását. Hölgypartnerét, aki szintén hongkongi és Londonban tanult, 2011-ben vette feleségül. Két kislányuk született 2012-ben, illetve 2015-ben. 2018 szeptemberében a China Championship vörös szőnyeges megnyitóján Fu a két kislányával együtt vonult fel, akik aztán »ellopták a show-t«, mindenki a gyerkőcöket fényképezte.
* 2007 Grand Prix, 2013 Australian Goldfields Open, 2016 Scottish Open
twitter.com/Marcofu18
(Utolsó frissítés: 2022. okt. 31-én)

David GILBERT

Angol játékos, 1981. jún. 12-én született (42 éves). Egy Tamworth nevű, 77 ezres városban él Birmingham közelében. 2002-től játszik a main touron.
21. A világranglistán a 2022-2023-as szezon végén, a legjobb helyezése 10. (2019. nov. 3–17.). Egy pontszerző versenyt nyert*, a Crucible színházban, világbajnokság 32-es főtábláján nyolcszor játszott (2007, 2012, 2014, 2016, 2019-2022), egyszer a 3-4., kétszer a 9-16., ötször a 17-32. helyen végzett. Két 147-t lökött (2015, 2019). A 2023-24-es a 21. profi szezonja.

David Gilbert az első években hol bejutott a profi versenysorozatra, hol kiesett onnan, 2005 őszétől vált biztos tagjává a hivatásos játékosok táborának. Ekkortól 14 évbe telt, míg 2019 februárjában top-16-os játékossá vált, de két évvel később kicsúszott onnan.

A 2010-11-es szezon siralmasan indult Gilbert számára, nyolc hónap alatt leszánkázott a ranglista 55. helyéről a 83.-ra. Bár a 2011-es világbajnokság selejtezőjében kifejezetten jól játszott (a 48-között kapott ki Trumptól), ez a szezonvégi hajrá nem volt elég a biztos bentmaradást jelentő 64. hely eléréséhez, kiesett a profi torurról. Szerencséjére 2011-től megnyílt a lehetőség arra, hogy a frissen kiesettek is azonnal visszakerülhessenek, s ez David Gilbertnek sikerült. A 2011-es Q School kvalifikációs tornáról biztosította helyét a profik között a 2011-12-es szezonra is.

Míg a 2011-12-es szezon eredményei jól tükrözték Gilbert legnagyobb hibáját, a kiegyensúlyozatlanságát (a nagy pontszerzőkön kétszer 16 közé jutott, kétszer kiesett a legelső selejtező fordulóban, háromszor 64-ig, egyszer 80-ig jutott el), addig a 2012-13-as évadban éppen egyenletes teljesítményével lepett meg bennünket. A legjobb 48 közé mindig eljutott, egyszer a 32 közé. A 2013-as Haikou World Openen sikerült a főtáblára jutnia, s ott is csak 5-4-re kapott ki Stevenstől.

A 2013-14-es szezon óta tart Gilbert eddigi legeredményesebb időszaka. Sok kis és nagy pontszerzőn jutott el a legjobb 32-ig, a 2015-ös Championship ligában pedig meglökte első maximumát. S az a játékos, aki »nagy« pontszerzőkön korábban mindössze hat 9-16. helyet ért el, a 2015-ös Int. Championshipen döntőbe jutott! Igaz, ott kikapott Higginstől, de Xiao, Day, Fu és a remeklő Un-Nooh legyőzése így is fantasztikus teljesítmény volt a 34 éves Gilberttől. A világranglistán egyből előreugrott a 40. helyről a 21.-re. A 2016-os világbajnokságon főtáblára jutott, az első fordulóban O'Sullivantől kapott ki 10-7-re.

2016-17-ben kiugró eredményt nem produkált Gilbert, de egyenletesen jó teljesítményt nyújtott 8, 16 és 32 közötti helyezésekkel. Így érte el élete addigi legjobb helyezését a világranglistán, a 18.-at.

A 2017-18-as szezonban a legjobb eredménye két 5-8. helyezés volt (2017 Indian Open, 2017 Yushan World Open). Ezen a két versenyen többek között Allent, Gouldot és Higginst győzte le.

Látványos formajavulást eredményezett Gilbert pályafutásában az, hogy 2018 nyarán elkezdett dolgozni Stephen Feeney edzővel és a látást javító SightRight edzésmódszerével. A 2018-19-es szezonja messze a legeredményesebb volt két pontszerző-döntővel és egy világbajnoki elődöntővel.

A 2018-19-es évad második versenyén majdnem megszületett Gilbert első pontszerző-győzelme. Pedig nem volt sétagalopp a döntőbe vezető útja: Cartert, Waldent, Fut és Hawkinst győzte le. A döntőben 9-5-re vezetett Mark Williams ellen, mégsem sikerült nyernie, 10-9-re kikapott. Egy fél évvel később szinte hajszálra ugyanez megismétlődött a 2019 German Mastersen. Woollastont, Selbyt, N. Robertsont legyőzve jutott a döntőbe, ahol 7-5-re vezetett Kyren Wilson ellen, de végül 9-7-re veszített. A 2019 World Grand Prix-n két kínai kiválóságot, Yan Bingtaót és Dinget küldte haza egyaránt 4-0-val. Ha versenygyőzelmet még nem is eredményezett Gilbert látványos formajavulása, annyit azonban igen, hogy a játékos betört a legjobb 16 szűk elitjébe. Igaz, kissé későn, 37 évesen jutott el a top-16-ig, de jobb későn, mint soha. Elkövetkezett a 2019. évi világbajnokság, amely kiváló játékot, szép részsikereket, majd könnyeket hozott Gilbertnek. Legyőzte Perryt 10-7-re, Mark Williamst, a címvédőt 13-9-re és Kyren Wilsont 13-8-ra, így jutott el a legjobb négy közé. Itt az a Higgins várt rá, akinek elég gyenge volt az egész szezonja és már-már a visszavonuláson gondolkodott. Gilbert vezetett ellene 8-3-ra, 14-11-re, de végül kikapott 17-16-ra. Ráadásul a döntő frémben is ő indult meg és eljutott 28 pontig, de egy szerencsétlen kick miatt kihagyta a következő feketét. Így is élete legjobb szezonját futotta, élete legjobb ranglista-helyezését érte el, de persze nem könnyű elszalasztani egy világbajnoki döntő lehetőségét, ha ennyire közel állt hozzá az ember. Gilbert is a könnyeivel küszködött, amikor a BBC riportere faggatta őt. Tamworth városa így is nagy ovációval fogadta a hazatérőt, és köszönte meg neki, hogy „föltette Tamworth-ot a térképre”.

Gilbert jó játéka folytatódott 2019-20-ban is. A 2019 Guangzhou China Championship pontszerzőn negyeddöntős volt, a 2019 Crawley English Openen pedig pályafutása során negyedjére bejutott rangsoroló verseny döntőjébe. Itt balszerencséjére az a Selby volt az ellenfele, aki egy hosszabb küszködő periódus után éppen ebben a döntőben talált rá a szinte tökéletes játékára. Gilbert 9-1-re kikapott. Nyerhetett volna még egy-két frémet, ha a ritkán adódó lehetőségeit ki tudja használni, de a végső győzelemre nem volt esélye. A 2019 Yushan World Openen negyeddöntős volt, Zhao Xintong, McGill és az addig kitűnő Allen legyőzése után döntő frémben kapott ki Un-Nooh-tól. A következő látványos produkciója a 2019 Scottish Openen elért elődöntője volt. Xiao, Murphy és Trump legyőzése után a döntőbe jutásért ismét nagy arányú vereséget szenvedett Selbytől (6-1). 2019. december végére Gilbertet is elérte a legtöbb éljátékosra jellemző kimerültség, több pontszerző selejtezőjében is kiesett a legelső fordulóban. Így járt a 2020. évi világbajnokságon is. Az első fordulóban a selejtezőről érkezett Maflin győzte le.

A 2020-21-es évadban eleinte kisebb hullámvölggyel küszködött Gilbert. A legjobb 16-ig egy versenyen sem jutott el, 32-ig is csak kétszer. A 2021 Mastersen azonban kitűnő 3-4. helyezést ért el (Perryt és K. Wilsont győzte le, Higginstől kapott ki), a 2021 Shoot Outon pedig 5-8. lett. A 2021. évi világbajnokságon az első fordulóban legyőzte Wakelint, de utána kikapott Trumptól. Kiesett a top 16-ból, mert levonták tőle a két évvel korábbi vb-elődöntőért kapott ranglistapontjait.

A 2021-22-es szezon első versenyén megszületett Gilbert első pontszerző-győzelme a Championship League-ben. Az addig ellenállhatatlannak tűnő Allent győzte le a döntőben 3-1-re. A folytatás sem volt rossz: a 2021 British Openen a negyeddöntőben kapott ki Gary Wilsontól 4-3-ra, s negyeddöntőt ért el az Északír Openen is, többek között Selbyt legyőzve. Hét verseny után a nyolcadik helyen állt az egyéves ranglistán. Később kissé halványodtak az eredmények, de a 2022 European Mastersen ismét negyeddöntős volt. A 2022. évi világbajnokságon McLeod és Hamilton legyőzésével 32 közé jutott. Ez volt a 8. szereplése a Crucible színházban. Szerencsétlenségére a világbajnoki formában játszó O'Sullivant sorsolták ki neki ellenfélül, akitől 10-5-re kikapott.

2022-23-ban a 2022 Northern Ireland Openen elért 5-8. helyezése volt a legjobb. A 2023. évi világbajnokságon 17-32. helyezést ért el.

David Gilbert korábban az édesapja burgonyaültetvényén dolgozott rendszeresen, télen pedig egy erdészetnél. A játékosnak a „The Angry Farmer” (dühös/bosszús farmer) elnevezése is innen ered. Az egyébként tehetséges fiatalember esete tipikus példa volt arra, hogy a legjobb 40-en kívüliek nem kerestek annyit a sznúkerrel, hogy valódi profik lehessenek, így viszont nem tudtak előbbre jutni. Az évek pedig múltak. Most úgy tűnik, már Gilbert-apuka is belenyugodott abba, hogy a fia a sznúkerezésből akar megélni. Ehhez hozzájárult a játékos nősülése is. Barátnőjét, Abigailt 2014-ben vette feleségül. A hölgy jó hatással volt Gilbert eredményességére, mert képes volt komolyabb felkészülésre ösztönözni a férjét és kiszakítani a papa vasmarkából. Egy kislányuk született.
*2021 Championship League
(Utolsó frissítés: 2023. aug. 3-án)

Martin GOULD

Angol játékos, 1981. szept. 14-én született (42 éves). A 2003-04-es szezonban játszott először a main touron, majd 2007-től folyamatosan.
62. a világranglistán a 2022-23-as szezon végén., a legjobb helyezése 11. (2012. febr. – máj.). Egy »nagy« pontszerző versenyt nyert*. 11-szer játszott a Crucible színházban, világbajnokság 32-es főtábláján (2009–2014, 2016, 2017, 2019–2021), háromszor a 9-16., nyolcszor a 17-32. helyen végzett. Megnyerte a Championship liga 2019. évi kiírását. Egy 147-et lökött (2018). A 2023-24-es a 18. szezonja a main touron.

2002-ben és 2007-ben Gould megnyerte Anglia amatőr bajnokságát. A profi karrierje több éves bukdácsolással kezdődött, de 2007 ősze óta a középmezőny biztos tagja, egy évig (2011. okt. – 2012. okt.) a top-16-ban is volt, ahová a 2016 German Masters megnyerése után jutott újra vissza egy fél évre, majd később is egy-egy rövid időszakra.

A 2010-es világbajnokság sokáig emlékezetes marad mind Martin Gould, mind pedig a sznúkert kedvelő nézők számára. Tulajdonképpen már az szép eredmény volt a világranglista-46. Gouldtól, hogy főtáblára jutott Haneveer és Bond legyőzésével. A 32 között Marco Fut, a világranglista 8. helyezettjét verte ki 10-9-cel, majd a következő fordulóban 6-0-ás, 11-5-ös és 12-10-es vezetésről kapott ki Neil Robertsontól, a későbbi világbajnoktól 12-13-ra. De talán a számszerű eredményeknél is elkápráztatóbb volt a fiatalember játéka. Mint Robertson mondta a mérkőzésük után: Martin mindenre ráment és mindent belökött, még a legnehezebb golyókat is, mintha csak Ronnie O’Sullivan lelke költözött volna belé. Ez a remek játék, a nézőközönség lelkes buzdítása és tapsai arra ösztönözték Gouldot, hogy lépjen rá a gázpedálra, s váljék félamatőrből valódi profi játékossá.

A 2010-11-es szezon első felében mintha felvillanyozták volna: az első két »nagy« pontszerzőn egy nyolcaddöntőt és egy negyeddöntőt ért el, s a PTC-versenyeken is komoly ellenfele volt bárkinek. A 2010-es PTC6-on nagyon közel állt első profi versenygyőzelméhez, mert az első helyért vívott mérkőzés döntő frémjében 70-16-ra vezetett Dominic Dale ellen, de ez is kevés volt, Dale megfordította a frémet és ezzel a mérkőzést. A PTC nagy döntőjében a 2. helyen végzett. A 2011-es világbajnokságon ismét legyőzte Marco Fut az első fordulóban, a másodikban az »üstökös« Judd Trumptól kapott ki.

A 2011-12-es szezon meghozta a 16-ba jutást a világranglistán, köszönhetően a kiegyensúlyozott, jó teljesítményének. Martin, aki 2008-ban még 63. volt a világranglistán, 2011 nyarára előrejött a 21. helyre, majd pedig a 11.-re! Interjúiban mindig visszautalt a Neil Robertson elleni 2010-es mérkőzésére, mert akkor döbbent rá, hogy van olyan jó, mint akárki más, a nagy arénák hangulata pedig magával ragadta. Ebben a szezonban megszületett az első, profi versenyen aratott győzelme is: a 2011-es Power Snookert nyerte meg Trump, Bingham, Selby és O'Sullivan legyőzésével.

A 2012-13-as évad elején Martin föltámadt egy féléves hullámvölgyéből. Az ausztráliai pontszerzőn negyeddöntős volt, a 2012-es UK PTC2-t pedig megnyerte. Ez volt élete első (»kis«) pontszerző-győzelme. 2013 márciusában az első helyen végzett a Championship ligában, ezért az eredményéért meghívták az első ízban megrendezett „Bajnokok bajnoka” versenyre. De aztán beleszürkült a mezőnybe. Így 2012 októberétől megint a top-16-on kívül volt, sőt, 2014 elejétől már a top-32-ért is küzdenie kellett.

A 2014-15-ös évad előtt több szakember úgy tippelte, hogy Gould nagy szezonja következik. Lehetett benne valami, mert a játékos a 2014-es Wuxi Classicon 3-4. helyezést ért el Dayt és Magiure-t legyőzve, másik két nagy pontszerzőn 16 közé jutott, a szófiai Euro Tour 3 versenyen pedig 2. lett. 2014 novemberétől azonban elmaradtak az említésre méltó eredmények. A 2015-ös világbajnokság selejtezőjének legelső fordulójában kikapott egy amatőr játékostól.

A „nagy” szezon a 2015-16-os lett, Gould több mint kétszer annyi fontot/ranglistapontot gyűjtött, mint az előző két szezonban összesen. 2. helyezést ért el az évad első pontszerzőjén Ausztráliában. Fut, Holtot, Seltet és Maguire-t győzte le a döntőbe jutáshoz, ahol csak 9-8-ra veszített Higgisszel szemben. Az évad második pontszerzőjén, Sanghajban negyeddöntős volt, akárcsak a 2015-ös UK-bajnokságon. 2016 februárjában pedig megszületett az első (»nagy«) pontszerző-győzelme a German Mastersen. Rögös út vezetett a döntőig többek között Williams, Trump és Dott legyőzésével, de ott már egy fáradt és formán kívüli ellenfél várta Brecel személyében, aki ellen 9-5-re győzött. A 2016-os gdyniai »kis« pontszerzőn 2. helyezést ért el. A 2016-os világbajnokság előtt a 12. helyet foglalta el a világranglistán, ami négy év óta nemcsak a legjobb helyezése volt, hanem azt is jelentette, hogy Gould életében másodjára selejtező nélkül vehetett részt a 2016-os világbajnokságon. Balszerencséjére azonban azt a Dinget sorsolták ki neki ellenfélül az első fordulóra, aki viszont – kicsúszván a 16-ból – a selejtezőről érkezett. 10-8-ra győzött a kínai játékos.

Amennyire jól sikerült Gould számára a 2015-16-os szezon, annyira átlagos volt a 2016-17-es és a 2017-18-as. Jól jellemzi ezt, hogy míg 2015-16-ben 10. volt az egyéves ranglistán, 2016-17-ben 28., 2017-18-ban 22.

A 2018-19-es évad pontszerzőin nem szerepelt jól Gould, az első és második körös kiesései között csak egyszer sikerült 16 és egyszer 32 közé jutnia. Annál nagyobb meglepetést okozott azzal, hogy 2019 márciusában megnyerte a Championship ligát (2013 után másodjára), ismét biztosítva a helyét az őszi Bajnokok bajnoka meghívásos elitversenyen. A 2019. évi világbajnokság selejtezőjéből följutott a 32-es főtáblára egy amatőr játékos, Gerard Greene és Daniel Wells elleni győzelmekkel. A 32 között 10-7-re kikapott a címvédő Mark Williamstől.

2019-20 sokáig jelentősebb eredmények nélkül csordogált Gould számára. Háromszor végzett a 17-32. helyen, a többi versenyen korábban kiesett. Ahogy csúszott lefelé a ranglistán, egyre nehezebb ellenfeleket kapott, így egyre nehezebb volt jól szerepelnie. Testi-lelki bajok és betegségek hátráltatták, depresszióval küzdött, lesüllyedt egészen a világranglista 61. helyéig. A 2020. évi világbajnokságon azonban már ismét régi önmagára emlékeztetett, a 9-16. helyen végzett. A selejtező utolsó fordulójában Dottot (10-6), a Crucible színházban Maguire-t (10-3) győzte le, végül K. Wilsontól, a későbbi döntőstől kapott ki.

A 2020 European Mastersen a 2. helyen végzett, ezzel előrejött a ranglistán az 53.-ról a 36. helyre. Két világbajnokot győzött le (Higgins 5-4, Trump 6-3), és majdnem sikerült a harmadikat is, mert Selbytől csak 9-8-ra kapott ki a döntőben. A 2020 Championship ligában és a 2020 Northern Ireland Openen is 9-16. lett. Ezt követte három első körös kiesés közé ékelve egy negyeddöntő a 2020 World Grand Prix-n. Allent (0-3-ról 4-3-ra) és Lu Ninget (4-1) győzte le, végül a végső győztes Trumptól kapott ki (2-5). Eljutott a 2021. évi világbajnokság 32-es főtáblájára, de a Crucible színházban kikapott a kínai Yan Bingtaótól.

A 2021-22-es évadban a legjobb eredménye a 2022 Turkish Mastersen elért 5-8. helyezése (Grace 5-4, Lisowski 5-4, Lu Ning 5-4, Selt 3-5). Ez előtt két 16, két 32, három 64, egy 96 és három 128 közötti kiesés volt a mérlege. A 2019. őszi gyengébb szereplésének az volt a kellemes következménye, hogy kevés pontot vontak le tőle az újabb és újabb ranglista elkészítésekor, így zárhatta a szezont a ranglista 29. helyén az a játékos, aki másfél éve 61. volt.

A 2022-23-as szezon kifejezetten gyenge volt Gould számára. Mindössze háromszor jutott a lejobb 16 közé, a 2023. évi világbajnokságon a 49-80. helyen végzett.

Régebben Gould részmunkaidőben krupié volt egy kaszinóban. Később olyan hírek jöttek, hogy ezzel felhagyott és részmunkaidős pénzbeszedőként dolgozik. Most már csak a sznúkerrel foglalkozik. Érdekesség, hogy Gould azon kevés játékosok egyike, akik szemüvegben játszanak.
twitter.com/GouldyBalls147
* 2016 German Masters
(Utolsó frissítés: 20223 júl. 8-án)

David GRACE

Angol játékos, 1985. máj. 5-én született (38 éves), a Leeds közelében fekvő Bradfordban lakik, a leedsi Northern Snooker Centre a klubja. 2008-tól profi.
56. a világranglistán a 2022-23-as szezon végén., a legjobb helyezése 43. (2017. aug. 22–27.). Világbajnokság 32-es főtábláján, a Crucible színházban kétszer játszott (2017, 2023), mind a kétszer a 17-32. helyen végzett. A legjobb eredménye a profik között: 3-4. hely kétszer (2015, 2020). A legnagyobb hivatalos brékje: 139 (2011). A 2023-24-es a 13. profi szezonja.

David Grace 2005-ben és 2008-ban Anglia amatőr bajnoka, 2008-ban amatőr Európa-bajnok volt. A nem olimpiai sportágak számára rendezett 2009. évi világjátékokon sznúker egyéniben 2. helyet ért el.

Az első profi szezonja [2008-09] végén kiesett a main tourról és csak 2011 májusában tudott visszajutni a Q School kvalifikációs versenyről, miután az egész 2010-11-es szezonban szorgalmas indulója volt a PTC-versenyeknek.

2012-ben kezdtek javulni Grace eredményei a profik között. A 2012-es China Openen és a 2012-es Shanghai Mastersen is 33-48. helyen végzett, mind a két alkalommal csak egy-egy 5-4-es vereség választotta el őt a legjobb 32-től.

A 2013-14-es szezonban megszületett David első főtáblája, a 2013-as Shanghai Masters selejtezőjében négy győzelmet aratott egymás után Einsle, McGill, Harold és Ford ellen. Sanghajban azonban rögtön kikapott Hawkinstól. Két kis pontszerzőn is a 9-16. helyen végzett. A sok 128 közötti veresége miatt azonban nem tudott bejutni a ranglistán a legjobb 64 közé, csak az European Tour ranglistájáról maradhatott a main touron újabb két évre [2014-15, 2015-16].

A 2015-ös Shanghai Mastersen ismét följutott a 32-es főtáblára (az utolsó selejtező fordulóban Cartert győzte le), és Selby visszalépése miatt még a 16 közé is eljutott. Ez a 9-16. hely pályafutásának legjobb eredménye volt a 2015-ös UK-bajnokság előtt. Ez utóbbi versenyen aztán megismerte a világ a 30 éves fiatalember nevét. Az első fordulótól kezdve mindig nálánál magasabban rangorolt játékosokat győzött le: Higginsont, Milkinst, Lisowskit, Ebdont, végül Gouldot 1-5-ről fordítva 6-5-re. A döntőbe jutásért Liangtól kapott ki. A játékos szürreálisnak élte meg élete legjobb produkciójának napjait, amelynek minden percét élvezte. A 2014 nyarától eltelt két türelmi év alatt sikerült a legjobb 64 közé jutnia (60.), így alanyi jogon folytathatta profi pályafutását a 2016-17-es szezontól kezdődően.

A 2016-17-ben Grace egyre kiegyensúlyozottabbá vált, elért két 5-8. és három 17-32. helyezést is, ez utóbbiból az egyiket a világbajnokságon. A 2017. évi világbajnokság után a 44. helyen állt a világranglistán. Azonban a 2017-18-as szezonban megszaporodtak az első körös vereségei, csak egy 9-16. és egy 17-32. helyezésre futotta. Egy év alatt visszacsúszott a ranglistán a 44. helyről a 71.-re és ismét kiesett a main tourról. Egy év szünet után a 2018-19-es Challenge Tour ranglistáján elfoglalt 2. helyezése juttatta vissza újabb két szezonra [2019-20 és 2020-21].

A 2019-20-ban egy 5-8. (2020 Gibraltar Open), egy 17-32. (2020 German Masters) és öt 33-64. helyezést ért el az első körös kiesések mellett. A 2020. évi világbajnokságon Dott-tól kapott ki a legjobb 80 között.

A 2020-21-es szezonban megszületett Grace pályafutásának második 3-4. helyezése. A 2020 Northern Ireland Openen érte el, többek között Gilbert (4-1), Holt (4-3) és Yan Bingtao (5-2) elleni győzelmekkel. A döntőbe jutásért Trumptól kapott ki (2-6). A 2020 UK-bajnokságon Burns és Ding legyőzésével ért el 17-32. helyezést. Ezenkívül volt még ebben a szezonban három másik 17-32. helyezése is.

2021-22-ben ötször 64 és hatszor 128 között esett ki a világbajnokság előtt, ahol 33-48. helyezést ért el Bojko és Xiao Guodong legyőzésével. A Crucible Színházba jutásért vívott mérkőzésen 10-6-ra kapott ki a debütáló Jackson Page-től.

A következő szezon (2022-23) elején a 9-16. helyen végzett a 2022 European Mastersen, többek között 5-0-ra visszavágva Page-nek. A 2022 Northern Ireland Open második fordulójában 4-3-ra legyőzte O'Sullivant, de utána 4-2-re kikapott Tian Pengfeitől. A szezon második felében nem sikerült jó helyezéseket elérnie, a 2023-as világbajnokságon azonban ismét főtáblára jutott a világbajnokaságon, a selejtező utolsó fordulójában Higginsont győzte le. A Crucible színházban higginstől kapott ki.
www.davidgracesnooker.co.uk/
twitter.com/daveg147
www.facebook.com/david.grace.750
(Utolsó frissítés: 2023. jún. 25-én)


Liam GRAHAM

Skót játékos, 2004. szept. 12-én született (19 éves). 2023 óta profi. A 2023-24-es az elsőprofi szezonja.

Liam Graham 2023-ban megnyerte az U-21-es Európa-bajnokságot, ezzel az eredményével jutott a profi tourra.
(Utolsó frissítés 2023. júl. 4-én)

Gerard GREENE

Északír játékos, aki Angliában él. 1973. nov. 12-én született (49 éves), 1993 óta profi.
A 2022. nov. 20-i világranglistán 80., a legjobb helyezése: 26. (2004). Rangsoroló versenyt nem nyert, ötször játszott a Crucible színházban, világbajnokság 32-es főtábláján (1999, 2003, 2005, 2009, 2010), mind az ötször a 17-32. helyen végzett. A legnagyobb hivatalos brékje: 144 (2013). A 2022-23-as a 29. szezonja a main touron.

Gerald Greene a hosszú pályafutása alatt csak szerény eredményeket ért el, »nagy« pontszerzőkön egy második helyet (2014), egy elődöntőt (2007) és négy negyeddöntőt (1997, 2002, 2003, 2007) tud felmutatni. Önmaga jó szintjét azonban hosszú évekig bámulatos kiegyensúlyozottsággal és magabiztossággal teljesítette a versenyeken. Szinte mindig legyőzte azokat, akiket »illett« legyőznie, s majdnem mindig kikapott azoktól, akiktől »illett« kikapnia. Az első körös vereségek hiánya azt eredményezte, hogy Greene 2003 és 2011 között egyfolytában a világranglista 26. és 47. helye között állt. 2005-ben megnyerte a nem olimpiai sportágak számára rendezett Világjátékok sznúker egyéni számát.

A 2011-12-es szezon indulásakor Greene részt vett a World Cup csapatversenyben Észak-Írország színeiben, Mark Allennel párban. Meglepetésre az előkelő 2. helyen végeztek, s ebben igen nagy szerepe volt Greene-nek, egyenrangú társa volt Allennek. Mindketten 10-10 egyéni győzelmet arattak.

A 2013-14-es szezonban két kiemelkedő eredményt ért el: mind a 2013-as Paul Hunter Classic (ET 4) kis pontszerzőn, mind a 2014 Players Championship nagy pontszerzőn második lett, többek között Lisowski, Dale, Swail és Carter, illetve Walden, Hamilton, Allen és Fu legyőzésével. Ez utóbbi eredményével egyúttal megmenekült a main tourról való kiesés fenyegető rémétől is.

A 2014-15-ös szezonban az Indian Openen elért 17-32. helyezése a legjobb, a 2015-16-os évadban is volt egy főtáblája: a 2015-ös Australian Openen lett 17-32. helyezett. A 2016. évi vb után 66.-ként végzett a világranglistán és kiesett a main tourról. Egy év szünet után a 2017. évi EBSA Play-Offs-ról jutott vissza két évre [2017-18 és 2018-19], de a nulláról indulva kellett ismét gyűjtögetnie a ranglistapontokat. A kiesés 2019-ben megismétlődött, de ezúttal megmentette Greene-t az ún. egyéves ranglista, amely újabb két szezonra [2019-20 és 2020-21] maintour-kártyához juttatta. Igaz, megint 0 ranglistaponttal kellett kezdenie a következő szezont.

2019-20-ban egyszer 9-16. (2020 Welsh Open), egyszer pedig 17-32. (2020 German Masters) helyezést ért el. Ez utóbbi eredményhez Mark Allent győzte le 5-4-re. A 2020. évi világbajnokság selejtezőjében Fordtól kapott ki a 48 közé jutásért vívott mérkőzésen.

2020-21-ben a legjobb eredménye egy 9-16. helyezés (2021 Shoot Out) és kétszer jutott még a legjobb 64 közé. Kiesett a main tourról, de az egyéves ranglista ismét megmentette: 2021-22-ben és 2022-23-ban folytathatja profi pályafutását, igaz, megint a ranglista legvégéről kellett elkezdenie a fölfelé kapaszkodást.

A 2021-22-es szezonban egyszer 32 (2021 Championship League) és kétszer 64 között esett ki az első körös vereségei mellett.
2022-23-ban eddig háromszor jutott 64 közé.

Gerard Greene-nek két fia van, Kienan és Ronan.
twitter.com/ggreene910
(Utolsó frissítés: 2022. nov. 16-án)